A tériszony hálójában-Vajon leküzdhető?

A párom gimnazista kora óta küzd vele. Elmondása alapján nem emlékszik pontosan mikor is alakult ki nála, de mondhatni egyik pillanatról a másikra. Nála valószínű az válthatta ki, ezt a félelmet, miután a rendszeres testmozgást, ami által mindig kiváló formában érezte magát, és állóképessége kifogástalan volt, abba hagyta, és kezdte érezni, hogy egyre többször fél a magasban. Még kisfiú korában a fa legtetejére felmászva kiabálta le a szüleinek, hogy „nézzétek, itt vagyok”, mára sajnos egy első emeleti erkélyen sem megy ki a korlátig, nem hogy felmásszon egy hegy legmagasabb csúcsára. Elmondta nekem, hogy sajnos azt vette észre magán, hogy ez minden alkalommal egyre rosszabb, és rosszabb lesz nála. Komoly baj még nem történt eddig, de nagyon rosszul éli meg, hogy tériszonyos. Elmondása alapján, ilyenkor teljes egészében leveri a víz, remegni kezd a keze, lába, hevesebben kezd dobogni a szíve, és kezd a pánik úrrá lenni rajta. Nem tud ilyenkor mit csinálni, mint, hogy mantrázza magában, bárhol is legyen, hogy „húú, de magasan vagyok, én biztos nem megyek közelebb a korláthoz, nem nézek le inkább, és hasonlók...”

Én személy szerint, mint a barátnője tudtam róla, hogy tériszonya van. Féltem is, amikor megvolt már a repülőjegye hozzám Svájcba, hogy vajon minden rendben lesz-e. De megcsinálta. Felszállt a repülőre, még akkor is, ha iszonyatosan félt. Nagyon büszke voltam rá, mert egy repülés egy tériszonyosnak nagyon nagy dolog. Amit viszont még én magam sem tudtam, addig a pontig, amikor is a nyaralásunk alkalmával, én a nagy adrenalin bomba, fel nem ültem egy kőre, ami alatt a tenger volt, majd fel nem álltam egy korláthoz, és néztem le a tájra, hogy csináljon rólam képeket. Miután ezt megtörtént, árulta el nekem, hogy nála a tériszony mostanra olyan szintre ért, hogy nem csak attól tart, hogy ha ő közelebb merészkedik egy korláthoz, akkor baj lehet, persze úgy, hogy tudja, nem fog kidőlni, de már attól is remegés, és gyomorideg lesz úrrá rajta, ha valaki, aki közel áll hozzá, mint én rááll a korlátra, mert ilyenkor bizony komoly jelenetek játszódnak le benne, képekkel,  hogy mi is fog történni. Akkor egy pillanatra én is megijedtem, hogy lehet nekem ez egy iszonyatos nagy élmény, de ő eközben mennyire küzd az ő saját belső félelmével, hogy baj történhet.

Ezért megfogadtam, hogy mostantól kezdve figyelni fogok minden apró jelre, ha egy ilyen szituációba fogunk megint kerülni, és emellett pedig tekintettel leszek arra, hogy ami nekem adrenalint ad, az neki egy hatalmas nagy küzdelmet saját magával. Ezzel a személyes történettel arra szerettem volna felhívni a figyelmeteket, hogy jobban figyeljünk a szeretteinkre, mert sose lehet tudni, egy-egy félelem, fóbia, betegség, mikor alakul át rosszabb periódusba.

• akrofóbia tériszony

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Mertain Lilla