Azt tedd és mondd, amit a szíved diktál. Tégy meg mindent, hogy amire a szíved vágyik, valósággá váljon. Szerinted miért érzed azt, amit érzel? Mert ha képes vagy megálmodni, valóra is válthatod. A vágy nem véletlenül születik benned. A szíved szava, ahol a lelked lakik. Igen. Lehet, hagyod magad ész érvekkel „jobb” belátásra bírni, ezerféle módon meg is magyarázod tán magadnak is, mi, miért nem lehetséges, mégsem vagy jól. Na, ne már, tudom, hogy így van! Légy önmagad! Hallod sokszor. Jó, de könyörgöm, valaki mondja már el, hogyan tegyem?

Nos, mikor én magam kerestem a megoldást, gyógyírt, enyhülést, akármit, bármit, mert hát tutira van itt valami, ami a lényeg, szóval létezik, előlem nem rejthetitek el. Kerestem. Mert zsigereimben éreztem, hogy megtalálom. Tudni akartam! Akartam, hogy jól legyek. Az élet csodálatos, leszarom, ha más másnak látja. Csodálatos, még akkor is, ha most azt mondod nehéz. Túl leszel rajta! Ami azért vicces, mert minap a lányom kérte: „anya, mondj valamit, hogy jobban legyek!” Mire én: „ha nehéz, elmúlik, ha jó, hidd el, az is.” Ha képes vagy érteni nem csak az eszeddel, de a szíveddel is a mondatot, van esélyed a gyógyulásra. Átmész a hídon! De csak, ha odaértél. Addig érezz! Érezned kell!

Ez a fájdalom megengedő igazsága. Nem, nem azt kell hajtogatnod, hogy engedd el! Többet árt, mint használ. Nyugodtan nevesd ki kínodban a helyzetet. Elengedni még úgysem vagy képes. Tudom. Most csak engedd meg, hogy fájjon! Úgyis fáj, ha nem engeded, de ha elfojtod, letagadod, sosem gyógyul. Gennyedzik, mint lüktető seb. Ha szabadulni akarsz, mint gyorsvonat hagyod átutazni magadon. Csak lásd, érezd, valld be, hogy fáj! Nyugodtan érezheted. Szabad! Az egyetlen helyzet, amikor helyes szó a: kell! Az érzés a varázslat, hogy egy suhintással megoldódjék minden.

Csak ne tagadd le. Kínlódsz? Igen. Nem tudod elengedni? Persze, hogy nem! Ne szégyelld! Végre gyenge vagy. Úgy örülök, hogy itt vagy! Na, akkor most beszéljük ezt meg. Mert amíg „te tudod”, a segítség számodra esélytelen. Amikor először fordulsz önmagad felé érted meg, mit jelent az együttérzés. Az első összekapcsolódáskor önmagaddal. Veled. Amikor sajnálod az egészet, és már látod benne a részed. Amíg a másikat hibáztatod, kínlódsz. Megérteni annyi, mint megbocsátani. Ez az elengedni. Amíg nem érzed minden idegszáladdal, milyen érzést okozol a másiknak, hogy sáros lábbal nem mehetünk át egymás lelkén, nem jutsz sehova. Addig nem tudsz szeretni. Hagyd abba a hibáztatást. Hass a másikra, a helyzetedre! Mindegy, mit tesz, magadba fektess! Ám hiába mondok bármit, míg saját érzéseiddel nem tapasztalod Te, mit okozol benne. 

• elengedés elfogadás fájdalom lélekhangok

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!