A szerelem valódi kérdése rólad szól
Az életünk tele van kérdésekkel. Mindig mindent tudni akarunk, gyakorta azt is, amire még nem állunk készen, és természetesen azokra a kérdéseinkre is választ szeretnénk kapni, amelyek égetően aktuálisak az életünkben.
Ha szerelemről van szó, márpedig szinte mindig a szerelemről van szó, a kérdéseinkre azonnal szeretnénk választ…
Miért? Miért alakultak így az események? Miért volt tegnap még minden tökéletes, és miért változott meg mára a férfi elképzelése a kapcsolatról? Mi történt? Mi nem volt eddig se jó? És miért nem tudtam róla? – ömlenek a kérdések Ritából a barátnős találkozón, és mi mindannyian értetlenül állunk a heyzet előtt, válasszal pedig nem tudunk szolgálni.
A férfit személyesen nem ismertük, és amit Rita elmeséléséből megtudtunk, az nem volt elég ahhoz, hogy legalább támpontokat tudjunk adni számára a megértéshez és a továbblépéshez. Hát meredten nézzük mindannyian a kávénkat, miközben egy optimista jövőképet igyekeszünk felvázolni Rita számára, de ő hajthatatlan marad. Továbbra is kérdésekkel áraszt el minket, mi pedig tehetetlenül nézünk rá, és végül persze Petra szólal meg…
– Nem jó a kérdés! – mondja Ritának – és mi mindannyian felkapjuk a fejünket az újfajta szemléletre. - Nem ez az igazi kérdés, amire választ kellene kapnod. Az igazi válasznak nem is biztos, hogy a másikról kell szólnia, sokkal inkább rólad. Nem az a jó kérdés, hogy miért hagyott el – folytatja Petra - sokkal inkább az, hogy tényleg olyan boldog voltál-e mellette, mint ahogy azt gondolod? Mindig önmagad adtad mellette? Mindig felszabadult voltál vele? Mindig úgy bánt veled, ahogy azt vártad, és ahogy megérdemelted?
Mert minden NEM bizonyíték arra, hogy nem ő volt az igazi, és hogy az élet bölcsen döntött, hogy tovább küldte… És ezzel meg is kaptál minden választ a kérdéseidre!
Tovább hallgatunk és közben szemmel láthatóan mindannyian a saját emlékeink között kutakodunk. Azon elmélkedünk belül, hogy az élet vajon jól járt-e el velünk, amikor ezzel vagy azzal a pasival véget vetett a kapcsolatunknak. - Jól – mondom. Én legalábbis utólag nagyon hálás vagyok még a legnagyobb szerelmi bánatomért is… Most, hogy képes vagyok távolságból tekinteni a dolgokra azt látom, hogy a dolgok így váltak a leginkább javamra. Azt ugyan nem tudom megmondani, hogy miért nem láttam, hogy számomra fontos dolgokat akarok feladni valakiért, aki nem volt képes partnernek lenni. De végül neki volt igaza, amikor szakított velem. Ahogy ő mondta: ciki lenne nekem, ha meglátnám őt valójában, annak aki, és nem azon a rózsaszín ködön keresztül, amiben ücsörgök épp. Nagy szerencse, hogy a dolgok úgy alakultak, ahogy, persze ez akkor nem így látszott…
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez