A boldogság az arcunkra simított álarcok elhagyásában rejlik, és abban a pillanatban talál ránk, ha az értékeink és a vágyaink tudatában merünk önmagunk lenni. Melyik az a pillanat, amikor valakiben bízni, hinni kezdünk? Az a pillanat, amikor szavaival nem csak meggyőz, de meg is szelídít. Amikor valaki személyiségén átragyog az erényes magatartás, a tiszta, következetes értékrend, és ennek megfelelően is cselekszik.

Mindez arra inspirálja a körülötte lévőket is, hogy szívesen legyenek a társaságában. Egy önazonos ember megszeretteti önmagát, és ahhoz, hogy szerethető legyen, elsődleges szempont az önmagáról alkotott helyes énkép kialakítása, az etikus magatartás, és ami talán a legfontosabb: alázat. Testbeszéde, öltözéke, világról alkotott képe, értékrendje, beszédstílusa és hangtónusa mind ezt sugallja.

Minden őt közvetíti, és ily módon, mindazt közvetíti, amit ő képvisel, és amiben hisz. Egy önazonos ember nem játszik szerepeket, nem pózol, és nem vetít kifelé kirakatéletet. A környezetükben élőktől sem várják el, hogy olyan hamis ideálképeknek próbáljanak megfelelni, ami teljesen távol áll tőlük. Az önazonos emberek nem pipettán adagolják a szeretetet, a figyelmet és az elismerést, ők éppen olyannak fogadnak el másokat, mint amilyenek. Közelükben lenni ezért hihetetlen könnyedséget, felszabadultságot ad.  

Tudnak szelektálni, kerülik az energiavámpírokat, és a lelki egészségüket veszélyeztető negatív embereket. Nem kötelező mindenkivel kapcsolatot ápolni, mert van, aki nem érdemli a figyelmet. Keresik a „véradók” társaságát, akik nem adnak át negatív gondolatokat, indulatokat, és nem lopnak el reményt, hitet, biztonságot, örömet. Ők nem csapolják meg energiakészletünket. Egy önazonos személyiség tiszta szándékot sugároz. A saját magáról alkotott képe és az, ahogy mások látják őt, pontosan összhangban van. Belülről cselekszik és él, ami azt jelenti, hogy nem külső véleményekhez igazodik, hanem a saját belső iránytűjéhez. Az igazi értékekben hisznek, a mély beszélgetéseket preferálják, és ha valakitől megkérdezik, hogy érzi magát, az valóban érdekli őket, és őszinte választ várnak cserébe.

Ismerik a saját értékeiket és hiányosságaikat, és jól tudják, hogy annyira különbözőek vagyunk, képtelenség mindenkinek megfelelni,  Nem kell mindenkit szeretni, mert minket sem szerethet az egész világegyetem. Nem kell minduntalan azon munkálkodni, hogyan legyünk jobbak egy másik ember szemében, és nem kell egyfolytában magunkban keresni a hibád, vajon hol, mit ronthattunk el.

• önazonos nő önazonosság önelfogadás

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!