A nő gyereket szül, a férfi uralkodni kezd

Nincs gyerekem, ezért csak óvatosan nyilatkozom a témáról, inkább a megfigyelő szemszögéből. Bár valójában nincs is szükség rá, hisz a szereplők, maguk is látják, mi történik.

Bizonyára az egyik legnagyobb boldogság egy párkapcsolatban, az életben a gyerek születése, de a legtöbb türelmet, kihívást jelentő feladat is egyben. Elsősorban a nőnek. Nemcsak azért, mert a nő hordja ki a gyermeket, hanem azért is, mert miután a baba a világra jött, az ő nyakába szakad minden tennivaló. Aztán, ahogy az idő halad, minden teendő az óvodással, az iskolással, a gimnazistával is a nő dolga lesz. Szóval egy kicsit olyan ez, mintha a gyerek csak a nő felelőssége lenne. Figyelem magam körül a kisgyerekes családokat, és több helyen látom ugyanazt a jelenséget. A nő majd’ beleszakad a napi huszonnégy órás ügyeletbe, és hogy a gyerek mellett makulátlan - vagy legalábbis megfelelő tisztaságú és rendben tartott - otthont teremtsen, főzzön, mosson, takarítson. Mindemellett próbál - ha marad egy kis ereje - magával is foglalkozni, igyekszik csinos lenni, bár a többség állítása szerint azt is nagy eredményként értékeli, ha hajmosásra jut ideje és ereje. Mindeközben a férfi ideális esetben dolgozik, és ahogy az idő halad, egyre magabiztosabbá válik. Nem értem az okát, és igazából semmi közöm hozzá, ennek ellenére felvetődik bennem a kérdés: miért? Miért kezd el a férfiak jelentős része uralkodni a kiszolgáltatott nőn? Miért gondolja azt, hogy mindezt egyáltalán megteheti? Hogy arról sem kell már nyilatkoznia, mikor jön és megy, vagy merre jár, esetleg mikor kíván a családi programokon – értem, hogy egy férfinak nem jelent programot egy csecsemő társasága – részt venni. Látom, de nem értem, hogy miért kell ezeknek a helyzeteknek létrejönni. Nem értem, hogy azok a férfiak, akik addig mindent megtettek a nőért, akit feleségüknek választottak, miért és hogyan távolodnak el tőle, csak azért, mert a kisbaba mellett nem lehetnek ők az elsők.

Értem, hogy több kommunikációra, és több együttlétre is lenne szükség, de miért jár együtt a kiszolgáltatott nő szerepével, az uralkodó férfi megjelenése? Miért nem lehet ezt a helyzetet méltósággal, a másikat támogatva végigcsinálni? Miért kell eltávolodni egymástól, mire a gyerek óvodába megy, és a nő újra kereső lesz? És miért hiszik azt a férfiak, hogy ez a folyamat visszafordítható, vagy hogy egy ekkora szakadás után egyáltalán lesz még esélyük megküzdeni azért, hogy az egykor magára hagyott családnak újra a tagjai lgyenek?

Agatha Seymour

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!