Hogy kinél mikor érkezik el a pillanat, amikor úgy érzi, megérett a kapcsolat a befejezésre egyénenként változó.

Van, aki úgy érzi, az első komoly vitánál: nem folytatja tovább, ám van, aki sokáig húzza, vitatkozik, kompromisszumot köt hétről hétre, aztán feladja, s később vagy hasonló nehézségekbe ütközik, vagy egy életre elmegy a kedve a kapcsolatoktól és inkább egyedül marad, vagy félmegoldást választ: mindenki lakjon a saját lakásában és amikor kedvük tartja majd találkoznak. Nem kötelezi el magát, nem áll ki a másik mellett, vállalja is meg nem is.

A hétköznapok nehézségeiből köszöni szépen nem kér többet, a hiábavaló vitákra sincs szüksége, az új lehetséges anyósára egyáltalán nem kíváncsi, az idióta rokonságról nem is beszélve. Szóval, ha lehet a családi idillt inkább távolról nézi a saját kuckójából, s nem kér még egyszer az együttélés adta előnyökből és hátrányokból. Aztán vannak, akik a sok vita, és nehézségek miatt különválnak, de a nő elgyengül, egy idő után úgy érzi neki már nem jön új szerelem, mindent szeretne csak egyedül maradni nem, ezért inkább bevallja magának és az egész világnak, hogy betegesen társfüggő, és nem hajlandó egyedül maradni, inkább visszamegy a férjéhez, csak ne maradjon egyedül és ne legyenek anyagi problémái.

Nagyon kevesen vannak, akik egészségesen, reális jövőképpel képesek kiszállni egy kapcsolatból, kezdenek új életet és idővel, ha megfelelő társ érkezik az életükbe, új kapcsolatot. Tudom embertpróbáló feladat végigcsinálni egy nehézségekkel teli házasságot, de igazság szerint minden nehézség értünk van. Minden nehézség a bennünk lakozó félelemek megvalósulása, ezért minél hamarabb szembesülünk velük, minél hamarabb oldjuk magunkban belső konfliktusainkat, annál hamarabb léphetünk egy kiegyensúlyozottabb viszonyba. S ha nem oldjuk megfelelő mélységben őket, újra visszatalálnak hozzánk.

Ezért nem szabad félúton felállni és vérző sebekkel, segítségért kiáltva, megtépázott önbizalommal, vagy épp tele sértettséggel búcsút inteni a másiknak. Ha már szembenéztünk gyengeségeinkkel, amelyek miatt a kapcsolatot választottuk, a következő lépés önmagunk felépítése. Önbizalmunk önálló helyreállítása, magunkba vetett hitünk felélesztése, hogy méltósággal engedhessük el a másikat és tisztán, frissen kezdhessünk egy új életet. Először erőssé kell válni, hogy belső stabilitásunk, önmagunk iránti szeretetünk, és életbe vetett bizalmunk áthatolhatatlan páncélként védjen minket minden hozzánk méltatlan embertől, és a vonzás törvénye szerint azokkal az emberekkel találkozzunk, építsünk ki új barátságokat, vagy akár szerelmi életet, aki hozzánk méltó társ lehet.

• életmesék párkapcsolat szakítás

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!