A leleményes Hugó

Martin Scorsese mesefilmet csinált. Miért ne? Martin Scorsese elmesélte a mozi születését. Miért is ne tette volna? Egy szomorú világban a végén ott rejlik az apró mosoly. Ki hinné el?

Párizs.
A fények városa. Apró pontokkal, mindegyiknek a maga szerepével. A maga működésével, helyével és idejével.
Az idő a legfontosabb.
Nem állhat meg!
Az óráknak járnia kell!
Mint Herold Loyd idejében, mint Hugo minden egyes gondolatában.
És a szívében.
Mert ebben a filmben a szív a kulcs.
Mint egyébként az életben lényegében mindenhol. És egy elromlott gép működésében is. Épp úgy, ahogyan egy „nem működő” embernél.
Mert mit tehetne egy öreg játékboltos, amikor megleli múltját, és annak egy darabkája éppen annál pihen, aki éppen alkatrészeket lop tőle valamihez, ami végül is kulcsként működik, hogy a néző megértse, hogy a feledés nem jelent azonnali véget, hogy az idő csupán az állomásokat jelöli ki, hogy mi mire jó, vagy éppen mi lesz belőle, azt csak mi magunk határozzuk meg.
Tökéletes mozit, élethű kalandot régen láttam.

A film születését ennyire ízlésesen bemutató művet talán sohasem.
Együtt a három dimenzióval olyan miliőbe csöppen a mozilátogató, amely másodpercek alatt teremt mindent átjáró atmoszférát, és a zseniális intro nem csupán bevezetés, hanem azonnali elhelyezése mind a kornak, mind a korszaknak, mind a karaktereknek.
Mesélni csak a legnagyobbak tudnak.
Kalandot, varázslatot, szeretetet teremteni pedig csakis a nagyon jó emberek.
Lehet, hogy egy szúrós szempár első ránézésre mást jelent, mint amikor kibomlik az életút, vagy éppen az elfeledett, vagy önmaga által száműzött zsenialitás.
Mert utóbbi éppen egy kegyetlen korszakban, mint a film is mutatja legtöbbször háttérbe szorul.

Amikor a katonák megjelennek, a múzsák elhallgatnak.
Amikor a gyermekek kézbe veszik a világot, minden életre kel.
Akinek megvan a kulcs a szívhez, könnyű dolga van.
Akinek nincs, az pedig reménykedjen, hogy egyszer valaki megtalálja helyette.
Scorsese a technikának köszönhetően bebizonyította, a megoldás legtöbbször szó szerint a szemünk előtt van.
Csak észre kell vennünk.
Mert akkor mi is, és a világ is több lesz egy kicsivel.
És megjavíthatjuk azt, ami elromlott.
Éppen ez a dolgunk.

Gyönyörű mozi.

Bokros László