Néha úgy érzékelem a világomat, mintha egy kis üvegkockába lennék zárva. Körülöttem zajlik az élet, pörögnek az események, én pedig vergődöm ide-oda köztük. Olyan, mintha nagyon nehezen tudnám elkapni a biztosító köteleket, azt is csak pár pillanatra.
Felgyorsult minden körülöttünk, mindenre azonnal választ kell adnunk, mindent egyszerre kellene csinálnunk, hogy mindennel időben készen legyünk. Folyamatos versenyt futunk az idővel, és gyakran vesztésre állunk. Szinte lehetetlen összhangba hozni a saját ritmusunkat a világéval.
Így gyakran érezhetjük azt, hogy lemorzsolódtunk és céltalanul vergődünk saját kétségeink közé zárva. Nagyfokú nézetváltás szükséges ahhoz, hogy egy ilyen mélypontról visszataláljunk a saját és a világ ritmusába. Nem feltétlenül kell spirituális berkekbe átlépnünk, hiszen sokan csak elszállnak a nagy filozofikus világba, még inkább elveszítve a kapcsolatot az anyafölddel. Viszont ki kell végre nyitnunk a szemünket, levenni a csőlátású szemüveget, és őszinte számot kell vetnünk a lehetőségeinkről.
Sokszor észre sem vesszük, hogy már egy ideje vágyunk valami új célra, de azt sem tudjuk, mihez kezdjünk, csak megjelenik az igény a változásra. És csak ülünk és várunk tovább. Az élet meg szalad. Mi pedig sopánkodunk, hogy már megint semmit sem ér az életünk, nincs pénzünk, nincsenek barátaink, semmi értelme nincs az egésznek. Nagyon szépen el tudunk terpeszkedni az önsajnálatunk vermében, észre sem véve, hogy az élet számtalan mentőkötelet lógat elénk. Amikor a világtól elzárva, beszűkült tudatállapotunkban vagyunk, valójában nem vesszük észre, hogy jórészt mi generáltuk a környezeti hatásainkat.
A folyamatos kilátástalanság bizonygatása, a panaszkodás, a rosszkedvre hangolás vagy a rossz hírek folyamatos figyelése leszívja energiaszintünket, és ilyenkor szoktuk csőstül hozni a bajt a fejünkre. Ilyenkor legnehezebb váltanunk, de ha egyszer észre vesszük, hogy mit csinálunk, akkor minden megváltozhat. Beszélhetünk vonzás törvényéről, beszélhetünk kvantumenergiákról és mindenféle new-age spirituális ideákról, itt most nem ez számít.
Szükségünk van az életbe vetett hitünkre akkor, amikor minden összeomlani látszik körülöttünk. Látszólag minden fekete és fehér, szürke és homályos, de kezdjük el felfedezni, hogy a helyzet kulcsa ott van bennünk. Csodálatos teremtő erővel rendelkező lelkek vagyunk, ahova a figyelmünket hangoljuk, ott történik a változás. Ha csak a rosszat látjuk, akkor még több rossz eseményt generálunk magunknak. Ilyenek az önbeteljesítő jóslataink. De hova lettek az álmaink? Azok az erős ábrándok, vágyak, amelyekkel réges-rég az időnket töltöttük és hittük, hogy minden más lesz? Lehetetlennek tűnik? Dehogy. Csak nem látjuk jelenleg az eszközt a megvalósításhoz. Legyen az egy új munkahely, új kapcsolat, hobbi vagy családi helyzet rendezése, az iránytű bennünk van és a térkép az elénk táruló lehetőségek halmaza. Sétálunk azon a bizonyos labirintuson. Előttünk mindig elágazik majd az út, és mi eldönthetjük, hogy jobb élet felé, vagy balsors felé vezéreljük magunkat. Nyissuk ki a szemünket!
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez