Kikérem a véleményedet, mert fontos nekem, és általában figyelembe is veszem. Azért kérdezlek, mert sokszor helyettem is látod, hogy mi a jó nekem, így bízni is képes vagyok benned. Kiérdemelted.

Néha viszont érzem, hogy nem csak én vagyok a képben. Belecsempészted a te érdekedet, sőt, azzal együtt más érdekét is. Arra terelnél, ahol sejtem, hogy annyira nem jó nekem. Nem feltételezek rosszindulatot, mert nem gondolnám, hogy ezt tennéd velem. Pont te nem tennéd ezt. Mégis megteszed? Mi lesz így velem?

Aztán arra leszek figyelmes, hogy már nem csak akkor mondod, amikor kérdezem. Megosztod velem a perspektívád akkor is, amikor tulajdonképpen nincs is rá szükségem – ez pedig rettentően sérti az intimszférámat. Pedig sokszor pont ezért a tulajdonságodért vagyok hálás, hogy olyat mutatsz nekem, amit magamtól valamiért képtelen vagyok látni. Viszont amikor nincs rá szükségem, amikor csak egy ölelés kell vagy a csended, akkor jövök rá, hogy te tulajdonképpen így szeretsz engem – és lehet, hogy nem is megy neked másképpen.

Bevallom, néha én is elfelejtem. Elfelejtem, hogyan kell csendben bólogatni, és szótlanul ölelni. Elfelejtem, hogy a hozzám fordulónak nem mindig arra van szüksége, hogy új utakat és szempontokat mutassak neki. Csupán megértésre van szüksége – és az én szegénységem, ha ezt nem veszem észre. Ha nem veszem észre, és egyből a másik végén fogom meg a dolgokat. Szinte meg se várom, hogy befejezze a mondatot, de már kezdem mondani, amit a problémára megoldásnak szánok, vagy amit a konfliktusban résztvevő másik fél nézőpontjának vélek. Persze ezt mind jóindulattal, hiszen a cél, hogy a végén megértés és megoldás legyen. Hogy a velem szemben ülő többet láthasson, ezáltal pedig helyes döntésekre jusson. De nem tudhatok mindent, és nem is mindig ez a dolgom. Hiába van bizalom, nem mindig ugyanazt kell adnom.

Ha mégis így teszek, és ragaszkodom a brutális meglátásaimhoz, csak jó messzire távolodom. És mit váltok ki ezzel a másikból? Elutasítást. Meg nem értettséget. Diszkomfortot. 

Nem ezért nyúlt a kezem után, egyáltalán nem kérte, hogy elmondjam, a másik félnek mennyire rossz, vagy miért lehet nyomós oka valamire. Azt kérte, hogy őt vegyem észre, hogy meghallgassam, és megértsem a problémáját, azokat a dolgokat, amik éppen őt aggasztják. Törődést kért tőlem, biztonságot és megnyugvást.

• empátia megértés odafigyelés törődés

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!