Legtöbben már valószínűleg hallottatok A dán lány c. filmről, már csak annak okán is, hogy Alicia Vikander Oscar-díjat nyert filmbéli alakításáért a Legjobb női mellékszereplő kategóriában. Azonban tudtátok, hogy a szomorú történet megtörtént eseményeken alapszik? Utánajártunk a valóságnak, amely még zordabb, mint a filmdráma.

Gerda Gottlieb és Einar Wegener a Royal Danish Academy of Fine Arts művészakadémián, ahol mindketten festészetet tanultak, találkoztak egymással. 1904-ben, mikor Gerda mindössze 18, Einar pedig 22 éves volt, összeházasodtak. Einar egy, a kora által elismert tájképfestő volt, míg Gerda, festőként jóval kora előtt járt, így a konzervatív Dánia képtelen volt elfogadni művészetét. 1912-ben a házaspár Párizsba költözött, ahol Gerda munkásságát is értékelni kezdték, sőt mi több később túlszárnyalta férje népszerűségét. Art deco stílusban festett és illusztrált, többek között olyan magazinoknak, mint a francia Vogue vagy a La Vie Parisienne. Ezeket a sorokat olvasva, arra következtethetnél, hogy talán művészi szenvedélytől heves, mégis mindennapi házasság volt az övék, pedig korán sem így volt.

Gerda és Einar Wegener, 1924, Dánia

Einar támogatta feleségét, hogy festőként is kiteljesedhessen, magára találjon, így egy napon, mikor Gerda egyik modellje nem jelent meg a megbeszélt időpontban, a fiatalasszony férjét kérte, pózoljon neki női ruhában. Einar eleinte visszakozott, de végül beadta a derekát, és harisnyát, illetve magas sarkú cipőt húzott a felesége kedvéért, csupán a portré érdekében. Ez a jelentéktelennek tűnő esemény megállíthatatlan, lavinaszerű történéseket indított útjára. A férfi így írt erről a napról naplójában: „Nem tagadhatom, akármilyen furcsán is hangzik, hogy jól éreztem magam ebben az álruhában. Szeretem a női ruhák anyagának puha tapintását. Az első pillanattól kezdve úgy éreztem, önmagam lehetek bennük.” E sorokat olvasva nem meglepő, hogy a későbbiek során Wegener szokásává vált női ruha felöltése, amelyet felesége is támogatott, ugyanis Einar alteregójának hála Gerda művészete szárnyalni kezdett. Lili (Anna Larsen színésznő, a fiatal házaspár közös barátja nevezte így először Einar Wegener női énjét) a művésznő inspirációjának forrásává, egy különleges múzsává vált. Lili, az idő előrehaladtával, annyira elhatalmasodott a férj felett, hogy Einar nyilvánosan is nőként kezdett megjelenni. Gyakran elkísérte feleségét bálokba, kiállításokra, különböző rendezvényekre, ahol rendszerint Einar nővéreként mutatkozott be, és Gerda szeme előtt flörtölt férfiakkal.

Portré Lili Elberől, 1928

Ahogy teltek az évek, Einar depressziója egyre csak súlyosbodott, nem érezte jól magát saját bőrében. Felesége támogatásával, orvoshoz fordult, azonban a szakértők hol elmezavarral, hol hisztériával, hol pedig homoszexualitással „diagnosztizálták”. Azonban egy olyan különleges német doktor nyomára bukkantak, aki saját klinikáján, Berlinben nemi kutatásokat végzett. Magnus Hirschfeld harminc évig tanulmányozta a homoszexuális embereket, ő alapította meg a világ első, a melegek jogaiért küzdő egyesületet, és ő nevezte először transzszexuálisnak azokat az egyéneket, akik nem csupán a másik nem tagjaként akarnak kinézni, hanem fizikai nem-változásra vágynak. (A transzszexuális fogalom nem egyenlő a transzneművel, utóbbi nem feltétlen foglalja magában a fizikai átváltozás vágyát.)

1930-ban, az akkor 47 éves transzszexuális férfi, Lili átesett a történelem első, feljegyzett nem-átalakító műtétén, melynek során eltávolították heréit és péniszét. Az innovatív beavatkozásra Kurt Warnekros drezdai klinikáján került sor – naplójában, Lili a doktort megmentőjének és egyben megalkotójának nevezte. Ekkortájt vette fel az Elbe vezetéknevet, amely az újjászületésének helyszínét, Drezda városát átszelő folyóra utal. A sikeres műtétet követően, Lili visszatért Dániába, ahol lánytestvére biztosított számára otthont. A szívélyes fogadtatás, a család támogatása ellenére, Elbe félt attól, hogy a világ nem lesz képes elfogadni új énjét, és olykor úgy vélte, meggyilkolta a benne élő férfit, Einart. Arról, hogy Gerda mellette lett volna a műtétek során, nem készült feljegyzés a naplóban, az viszont biztos, hogy 1930. októberén a dán király semmissé nyilvánította házasságukat.

Lili Elbe

Az említett műtétet négy másik követte, melyek részleteiről keveset tudunk. Az ötödik, utolsó beavatkozás során egy emberi méhet próbáltak Lili testébe átültetni, azonban ciklosporin (transzplantációkkor használt gyógyszer, amely megakadályozza a szerv kilökődését – először 1980-ban, azaz ötven évvel a leírt események után használták először sikeresen) hiányában a műtét sikertelen volt, Lili pedig 1931. szeptemberében belehalt annak következményeibe. Egy barátnak írt levelében így írt életéről: „Mint Lili, nagyon is élek, és ahogy azt 14 hónapja bizonyítom, jogom van ehhez az élethez. Talán azt mondják majd, 14 hónap nem túl sok, számomra azonban olyan volt ez az idő, mint egy teljes, boldog élet.”

Gerdát megviselte Lili halála, az alkohol káros segítségéért nyúlt. A kor egy, az övénél sokkal letisztultabb művészi stílust kezdett el értékelni, alkotásai kimentek a divatból, így elszegényedve halt meg 1940-ben, anélkül, hogy a világ észrevette volna, milyen értékes művészt vesztett el.

• a dán lány film történet

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!