Nem nézel szívesen a tükörbe, nem fogod meg jó érzéssel a combodat, nem szereted az arcodat, a mosolyodat. Képtelen vagy látni a gyönyörűségedet, az őszinte, meztelen valódat. Nem tölt el jó érzéssel a fizikai megnyilvánulásod – nem fogadod el, de nem is akarsz változtatni azon, amin lehetőséged van – csak szimplán a gyűlöletet választod magaddal kapcsolatban.

Az orrodat, a lábformádat, a szemed színét, a fogaidat nem te választottad. Van az a helyzet, amikor a testsúlyodon nem változtathatsz, amikor bicegned kell, vagy görbe a hátad. Nem elég nagy a melled, vagy túl nagy a feneked, esetleg nem érzed elég férfiasnak magadat. Ezért pedig utálod magad, szégyenérzet uralja a lelked, és te ezelőtt fejet hajtasz. Pedig ezeken nem, vagy csak egy bizonyos mértékig változtathatsz. Lesznek ráncaid, lassabban mozogsz majd, nem lesz feszes a bőr, szürke lesz a haj – mondd, mi ezzel a baj? Miért nem szereted így, miért vagy képtelen elfogadni magad?

Photo by martin-dm / GettyImages

A testeddel nem, de ezzel megelégszel: a munkáddal, ami nem tesz boldoggá, a szokásokkal, amik megbetegítenek. Tulajdonképpen nem vagy elégedett az életeddel, de ahelyett, hogy bármit is tennél, megadva magadat pityeregsz a sarokban. Lehet, hogy nem beszélsz róla nyilvánosan, és nem is nagyon firtatod, de egyre csak azon vagy, hogy elfogadd. Kanalanként kóstolgatod azt a rossz ízű levest, amit te magad főztél meg. Pedig olyan dolgot dédelgetsz, amit határok nélkül változtathatnál meg. Mindez, csupán egy látásmódváltásba kerülne, ami után azt mondanád, hogy megérte.

Hogyan lehetséges az, hogy a testedet, a saját szentélyedet képtelen vagy elfogadni és tisztelni, de megelégszel bármilyen rossz élethelyzettel, és képes vagy belenyugodni, elfogadni azt, amit „neked szánt az élet”? Hiába nyomorúságos, robotszerű, élvezetmentes vagy embertelen a hétköznapod, vállat rándítva mondogatod, hogy ilyen az életed, és neked ezt kell elfogadnod. Pedig az önszeretet hiányából kiindulva azt lehetne feltételezni, hogy nem ismered az elfogadás fogalmát, csodaságát.

Miért pont azt fogadod el, amin változtathatnál? Miért nem látod, hogy dönthetsz másképpen, lehet máshogyan, nem kell kevesebbel beérned, és rosszul élned az életed. Amit pedig az elfogadásról tanultál, miért nem hasznosítod a testeden, a lelkeden, a határaidon, a félelmeiden? Hogyan érthetted félre az egészet?

• elfogadás gondolkodásmód változtatni

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!