Ideje az öreg kutyának új trükköt tanítani!

Csodálatos, ha egy nő tudja, mit akar, ha pedig meg is meri mondani a férfinak, az egy varázslattal ér fel! A férfiak ugyanis rendkívül hálásak az egyenes válaszért. Ehhez persze alapvetően arra van szükség, hogy figyeljünk magunkra, s ki is merjük mondani, amire vágyunk. Tudom jól, nem szoktunk hozzá ahhoz, hogy bárki is kíváncsi legyen arra, mit szeretnénk, ennek ellenére sosem késő megtanulni kérni, ugyanis ha nem kérünk, sosem fogjuk megkapni, amire vágyunk!

Elég egy apró dologgal kezdeni a tanulást, például reggel kávét kérni a párunktól. Meg fogunk lepődni, milyen jólesik majd mindkettőnknek ez a „szívesség-játék”! Na és a felfedezés öröme, hogy kérni tényleg ennyire egyszerű! Egy kevés gyakorlás után úgy fogjuk látni, jóval könnyebb lett volna sok minden, ha már évekkel korábban megfogalmazzuk és kimondjuk a vágyainkat. Micsoda életstílust hozhattunk volna létre!

Csak mondjuk meg az igazat! – teszem hozzá gyorsan. – Nincs ennél ijesztőbb! – hallom az olvasót. Olyan kényelmetlen, kellemetlen… Sokszor gondoljuk úgy, hogy inkább belekezdünk egy másik viszonyba, hogy megkapjunk valamit, amiben most hiányt szenvedünk, ahelyett, hogy megkérnénk a párunkat valamire. – Öreg kutyának új trükköt tanítani? Ugyan már! – mondják sokan, pedig nincs igazuk!

A nők alapvetően úgy gondolják, hogy nem mondhatják meg az igazat a férfinak, mert akkor többé nem tudják megvédeni magukat...  Ez messze nincs így! Tegyünk egy próbát! Csak egyetlenegyet! Gyakoroljuk, hogy kimondjuk a valós vágyainkat! Tudom, rendkívül izzasztó helyzeteket szül az ötletem, de egyszer élünk: csináljunk valami igazán vadat!

Képzeljük el, hogy a kedvesünk nem úgy csókol, ahogy mi szeretjük. Példának okáért vadul csinálja, a nyelvét majd’ letolja a torkunkon, ami egyáltalán nem esik jól nekünk. Mondjuk meg neki: – Drágám! Arra kérlek, inkább ne csókolj így többet! Az szeretném, ha lágyan, finoman csókolóznál velem, ha ölelkezés közben az ajkaink össze-összeérnének, s érezném a leheleted a fülemben, a nyakamon, ha lassan, vágyakozva élnénk meg a pillanatot. Hallom a kérdést: – El tudod képzelni, mit érezhet a nő, miközben ezt mondja a párjának? – Mondjuk, hogy rögtön szívinfarktust kap…? Kellemetlen, értem én, ugyanakkor az is nagyon valószínű, hogy a párunk egy egyszerű „rendben”-nel vagy „oké”-val válaszol, esetleg megkér, hogy mutassuk meg pontosan, mire gondoltunk, s legközelebb egy olyan igazi szerelmes, vágyakozós csókot kapunk tőle. Olyat, amitől repkednek a pillangók a gyomrunkban, az öröm ízét érezzük a szánkban, a szikrát, ahogy az ajkaink egymáshoz érnek, s miután visszaérkeztünk a földre, az istennek nem értjük majd, hogy miért nem szóltunk hamarabb.

Ráadásul elég a férfinak, ha egyszer látja, milyen hatással van ránk, ha azt csinálja, amit szeretnénk, folyton folyvást csinálni fogja. Mi pedig boldogan és elégedettek tekintünk a kapcsolatunkra: Igen, ő az! Álmaink férfija, álmaink csókjával! Hát nem rém egyszerű?!

                                                                                                                                     Agatha Seymour

• csábítás elmélete

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!