A csábítás elmélete 8. rész
Csókold meg a békát!
Talán túlságosan kijózanító lehet, hogy ilyen illúzióromboló dologgal hozakodom elő, de egyre erőteljesebben kezd megfogalmazódni bennem a gondolat, hogy nem létezik az a bizonyos nagy Ő. A helyett az egyetlen férfi helyett, akire egész életünkben várunk, és aki után álmainkban sóhajtozunk, inkább azt látom, a világ tele van csodás férfiakkal, vagy legalábbis a lehetőséggel, hogy a magunk számára azokká formáljuk a meglévő egyedeket.
A férfi, akit a valós életünkhöz keresünk, ugyanis élő, hús-vér ember, nem mesefigura, mozihős vagy bármilyen képzelődés szülötte. Ahogy a saját bőrünk sem lesz soha olyan hófehér, mint a mesebeli Hófehérkéé, na meg a hét törpével való együttélésnek sem túl nagy az esélye, de felhozhatnám Csipkerózsika vagy más női mesehős példáját is. Nos, ugyanígy a férfiak között sem léteznek azok a hercegek, akikről a mesék írnak. Sőt! Még a valódi hercegek sem hercegek igazán! Gondoljunk csak Károly hercegre! Vagy Prince-re, az előadóra. Mennyire hasonlítanak ők álmaink lovagjához?
Jobb lesz hát, ha a valóság talaján maradunk, s ezeket a gyermeteg elképzeléseket magunk mögött hagyjuk. S mi történik majd ekkor? Nem, nem maradunk álmok nélkül, egyszerűen csak felszabadítjuk magunkat az ostobaság alól, és hús-vér emberekkel kezdünk el terveket szövögetni, olyanokkal, akikkel a valóságban leélhetjük majd az életünket.
Sőt jobb, ha ezzel a lendülettel a nagy, szenvedélyes szerelemről való elképzelésünket is elengedjük! Ha egy érzés kémiai reakciót vált ki bennünk, és ábrándozás közben férfiak jelennek meg lelki szemünk előtt, rossz úton járunk. Ha azt gondoljuk, a varázslat majd rajta múlik, tévedünk: az érzés és az elképzelés rabszolgái leszünk, függőségbe kerülünk!
Akkor mégis mi a teendő?
Először is kezdjünk el „edzeni” minden kezünk ügyébe akadó férfival. Csak próbáljuk meglátni a férfit bármelyik hímben, akivel találkozunk. Nem, nem! Nem azért, hogy megtanuljuk őket kezelni, hanem hogy saját magunkat hozzuk „edzésbe”! Saját hozzáállásunkat változtatjuk meg azzal, ha a férfiakra női szemmel tekintünk, és férfiként kezeljük őket. Meg fogunk lepődni, mennyire el lesznek ragadtatva, és azon is megdöbbenünk majd, milyen szexi nőnek látnak a férfiak. Ugyanis mi, nők bármennyire is erőlködünk, képtelen vagyunk férfiszemmel látni a női nemet. Azt hiszem, senki számára nem csoda, hogy egy férfi egészen mást lát bennünk, mint amit mi magunk, sőt, akár egészen mást lát szépnek rajtunk vagy bármely nőben, mint amit elképzelünk!
Tudom, tudom, ez is olyan meseszagú! Csókold meg a békát, aztán majd herceggé változik! Nem tagadom, van némi párhuzam a dologban, de azért ennél bonyolultabb és összetettebb a dolog. Ugyanis a valódi csók előtt mindenkinek át kell gondolnia, hogy melyik típussal csókolózik, mivel mindannyiunknak megvannak a saját prioritásai! Célszerű azokból az egyedekből kiválasztani a leendő „herceget”, aki az életformánkhoz, igényeinkhez a leginkább illik. Aki pl. nem szívesen élne együtt olyan férfival, akinek a hivatása a mindene, az ne válasszon magának orvost, művészt stb., mert biztosan csak a második helyet tudja megszerezni a herceg életében. Inkább más területen keresgélje a neki való társat.
A nő–férfi játszma a legintenzívebb, legvadabb játék a földön. Valahogy mindannyian úgy éljük meg, mintha mindent kockáztatnák egyszerre azért, hogy boldog kapcsolatot hozzunk létre a megfelelő férfival. Azonban ne felejtsük el a játék hevében: a férfi nagy felelősség! Bölcsen kell választani, mert a döntés súlya a mi vállunkat nyomja majd!
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez