A bűn, illetve a logika, illetve minden, amitől az embernek üldözési mániája lesz….

Szigorúan piszkos ügyek, A Tégla, avagy a zanzásított paranoia este az írekkel, keletiekkel, és kísérleti nyúl a pszichológia fogságában…

Aki látta a filmeket, annak nincsen újdonság. Aki csak egyiket-másikat, annak ízlés szerint bármi hiányozhat, vagy éppen fölösleges lehet a mozaikból, ha egyáltalán léteizk olyan filmfogyasztó e világban, aki képes átlátni, hogy éppen melyik részében is járunk a sokszor szinte követhetetlenül bonyolult idővonalnak. Mert, hogy ki kicsoda éppen, az bizony nem csupán az epizódok, és az érdekek függvénye, hanem a parancsok, és a parancsnokok, vagy éppen vezérek, vagy csupán a pillanatnyi túlélési ösztön folyamodványa is egyben. Hogy Ázsiában, vagy Amerikában mélyebb a bugyor, szinte képtelenség megállapítani, minden estre a liftes jelenet olyan tanulság, és a bűnözés olyan esszenciája néhány másodpercben, amelyet minden bizonnyal minden egyes rosszfiú kívülről fúj, függetlenül gallérja színétől, függetlenül helytől, időtől, és a tét nagyságától. A ki figyel meg kit játékban sokszor úgy cserélődnek fel a szerepek, mint egy olyan színházi gyakorlatban, ahol ez egyik oldal tökéletes eljátszása után átkerülünk a másikra, miközben valójában már mi sem leszünk képesek megállapítani, hogy most minket figyelnek, vagy mi vagyunk éppen megbízva azzal, hogy felderítsük azt, amit lényegében senki sem képes megfejteni.
És amikor megcsörren egy telefon, vagy éppen lehallgatják, vagy csak kiderül, hogy az is benne van, akiről soha senki nem hitte volna, vagy hogy mit is okoz az ágyban a pokol mélye, azt igazán a néző mellett csakis pszichiáterek képesek megfejteni, azok is a lehető legaktívabb módon, miközben ők sem képesek sokszor dönteni a sötét és az elfogadottan jó oldal között.
Ember legyen a talpán, aki képes úgy választani szerethető főhőst, hogy egészen biztosan azt kapja tőle mindvégig, ami miatt megszerette, és a végén nem változik át, ha nem is Kafkai mértékben, de mindenképpen meglepően és a székbe döngölően.
Scorsese úgy nyúlt a hosszú alapanyaghoz, hogy a zanzásított sztori is élvezhető és garantáltan paranoiát is okozhat.
Legalábbis, aki elhiszi, hogy a valósághoz képest ez csak egy mese.

Természetesen mind a négy film kötelező!

Bokros László