Nem szabadna általános tényként kezelni, hogyha éppen jól viselkedsz, akkor megkaphatod. Csak manapság tűnik olyannak a bizalom, mintha olcsó játékszer lenne? Mintha ki kéne érdemelni, hogy megkaphasd, hogy bárkinek is odaad, hiszen mint egy aranycikesz, ezt sem lehet csakúgy meglátni, ez sem való mindenkinek: persze, ez a része még normális is lenne, de közben hajlamosak vagyunk úgy tenni, mintha mi irányítanánk, és kényünk kedvére húzhatjuk ki a kalapból vagy épp vonhatjuk el valakitől, hiszen ki más dönthetné el, hogy kiben bízunk meg és kiben nem, ha nem mi magunk, nem igaz?

Nem, nem igaz, legalábbis nem ez a teljes igazság: a közhiedelemmel, az önhazugságainkkal ellentétben a bizalom nem csak jön és megy, nem egy bűvésztrükk s nem úgy használatos, minthogy minden reggel új alsóneműt veszünk fel. A bizalomért tenni kell: ahhoz is, hogy megjelenjen, hogy tartós legyen, de az elvesztéséért, a végéért is.

Soha semmi sem történik ok nélkül. A pont egy kapcsolat végén nem magától jelenik meg, előtte több kilométeres felkiáltójelek, kérdőjelek és vesszők váltogatják egymást, csak ezeket nem mindig vagyunk hajlandóak komolyan venni. Az aprósbetűs részeket, a segélykiáltásokat, az ordibálásokat, a könnyeket, a szorongásokat, a szélsőséges viselkedéseket, a tányérdobálásokat, a függőségekbe meneküléseket, a látszólag érthetetlen tetteket. Hajlamosak vagyunk olyan dolgokat elvárni a másiktól, amit mi sem tettünk meg egy másik szituációban-, illetve magunktól el sem várnánk. Az egyik redflag (népszerű kifejezés, mindenki ismeri manapság, ugye?), tehát az egyik redflag mondat talán az lenne, amikor veszekedés közben a másik teljesen higgadt hangon a képedbe mondja, hogy addig örülj, amíg megbízom benned, mert más már rég itthagyott volna téged.

Meg sem fordul a fejében, hogy őt is ott lehet hagyni? Hogy a bizalom túl törékeny ahhoz, hogy úton-útfélen elhasználjuk? A valódi szavakat nem mondod minden másodpercben ki, mert egyrészt felesleges, másrészt pedig miért koptatnád el azt, ami igazi? Az igazat nem kell magyarázni, nincs szükség bebizonyítani.

• Mikor érzed a legotthonosabbnak a saját bizalmadat? Mit érzel, hogyan viselkedsz akkor, amikor hirtelen rádöbbensz, hogy „jé, én megbízok benned”?
• Milyen jelentést hoztál a bizalomnak a gyerekkorodból?  S mivé változott ez a gyerekkori bizalom a felnőttkorodban?
• A szüleid megbíztak benned fiatalkorodban, vagy vasszigorral fogtak, szabályok között? A szüleid megbíztak egymásban, és hogy álltak e témában a többi embernél?
• Milyen érzelmeket tartalmaz számodra az, hogy megbízol valakiben? Kiszolgáltatottság, őszinteség, önazonosság, félelem, szorongás, megfelelés, biztonság, idegenségérzet?
• 1-10-es skálán mennyire bízol meg saját magadban?

• bizalom lélekhangok szorongás

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!