A Tahír macskája- Rába-Hungarocamion

Üdvözlöm a kedves olvasókat, Kiss Gábor vagyok.

Már több mint 23 éve a kamion makettek építése lett hobbim, és erről szeretnék egy kicsit részletesebben mesélni. Maga a makettezés, mint hobbi már a gyermekkoromban megérintett, csak akkor még a csehszlovák és NDK repülők formájában, valamint a papír makettekkel. Igazából mindig is az autók, a járművek érdekeltek, és nagyon boldog voltam, amikor 11-12 éves koromban egy Fiat rallyeautó makettet kaptam karácsonyra. Persze akkor még nem sok ismeretem volt az összerakással kapcsolatban, makett festék sem volt, így maradt a Tempera, de örök élmény maradt számomra.

1991-ben kezdtem újra makettezni, és akkor rögtön a kamionokkal, melyeket addigra már igen megkedveltem. A lényeg itt a kamionon, mint technikán, járművön van, nem pedig a kamionos életformán, maga a technika nyűgözött le, ahogy sok-sok tonnákat mozgatnak ezek a járművek. Az első makett megvásárlása után nem volt megállás, azóta is folyamatosan építem őket. Mi is a különleges nekem ebben? A kamionoknál van egy jelentős eltérés a személyautókhoz képest – természetesen a méreteken kívül -, hogy szinte nincs két egyforma. Nagyon sok változatban gyártják őket, minden darab egyedi megrendelésre készül, több száz variációban.

Ez makettező szempontból is nagyon jó, mert bizonyos kötöttségek mellett azért szárnyalhat a fantázia. Gyorsan rájöttem, hogy számomra az okozza az igazi örömet, kihívást, ha olyan kamionokat építek, amelyeket nem lehet dobozból, át kell építeni, vagy meg kell építeni. Ebben az esetben mindig a tervezés az első, papíron, fejben végig megyek nagy vonalakban a lépéseken, végig gondolom mit, hogy akarok megvalósítani, és csak ezután fogok bele az építésbe. Természetesen mindig vannak felmerülő nem várt problémák az építés során, de ezeknek a megoldása az egyik kihívás benne. Az általam épített makettek méretaránya 1/24-es, de van amikor eltérek ettől a mértéktől. Ebből szeretnék néhány momentumot bemutatni, hogy egy kicsit bevezessem az olvasókat a kamion makettezés fortélyaiba.

Rába-Hungarocamion

Úgy gondolom, hogy a Hungarocamion még ma is sokaknak ismert, évtizedekig hazánk meghatározó kamionos cége volt, ismert volt Európában-Ázsiában. Igen sok Rába volt a flottájukban, így ezzel próbáltam emléket állítani e két magyar témának. A nehézséget az okozta, hogy se Rába, se Hungarocamion makettet nem gyártott senki, ezért sok részletét magamnak kellett megépíteni.

A kamion alapját egy MAN makett adta, ez volt a kezdet. 

Szerencsére még meg vannak a kb 30 éves gyári prospektusaim, amelyekből meg voltak a méretadatok, és igen sok részletfotó az építéshez.

Szokásomhoz híven az alváz kialakítása volt az első momentum...

...majd ezután fogtam bele a „motor építésbe”.

Ezzel elég sok munkám volt, került néhány újabb ősz hajszál a fejemre mire készen lett, de csak sikerült megalkotni a döntött motort. A motorra, és a vázba kerültek kábelek, melyek a levegő, és elektromos csöveket imitálják, ezeket az esetek nagy részében vékony rézdrótból készítettem.

A fülke belsejét kicsit berendeztem, került bele mappa, újság, törölköző, párna, takaró, kis táska, szóval kicsit életszerűvé próbáltam varázsolni. Az üléseket, ágyakat papírzsebkendővel „kárpitoztam”, majd festettem, és készült napellenző is az első ablak mögé.

A fülke és a ponyva festése a hagyományos Hungarocamion színekkel történt, a legnehezebb része a talán a fehér csíkok kimaszkolása volt a zöld festése előtt. Egy barátom készítette hozzá maratásból a betűket, rendszámokat, csíkokat és a matricákat, mert így sokkal életszerűbb lett.

A hozzá való pótkocsi két régi pótkocsi egyvelegéből készült, mert ilyet sem gyárt egyik makett gyártó sem, ezért így volt a legcélszerűbb megoldanom. A kamion kapott egy enyhe koszolást-koptatást, hogy ezáltal is használt képet mutasson, mint ami éppen fuvarban van.

Persze még ezeken kívül is sok apróság, részlet került bele, mire kb. 7-8 hónap építés után azt mondtam rá, hogy készen van. Mivel ez az építésem lassan már 7 éves lesz, ezért természetesen azt mondom, hogy ma már sok mindent másképpen építenék rajta, de akkor is az egyik büszkeségem marad. Talán majd egy következő Rába építésénél…

Végezetül néhány szó, hogy mi is az, ami még ennyi év után is örömet okoz nekem ebben a hobbiban, miért szeretem még mindig töretlen lelkesedéssel a kamionokat építeni. Úgy gondolom, hogy a legfontosabb maga az alkotás öröme, hogy valamit kitalálok, amit szeretnék megépíteni, ahogy kigondolom, végigviszem a folyamatokat, majd kezembe foghatom az elkészült kamiont. Ezen kívül nagyon jól kikapcsol, pihentet, és megnyugtat a makettezés.

És a végére hagytam a legfontosabbat, hogy a makettezés során nagyon sok értékes emberrel ismerkedtem meg, akik közül sokakat nevezhetek barátomnak, akikkel nagyon jó kapcsolatba kerültem, és jól érezzük magunkat egymás társaságában.  Úgy gondolom, hogy ez a legfontosabb, és a legtöbb, amit egy hobbi adhat az embernek.

Terveink szerint itt még nincs vége a kamionozásnak, mert bőven van még bemutatásra váró jármű a polcon, és remélhetőleg tudok még néhány érdekességet mutatni a következő írásokban.

                                                                                                                                                 Kiss Gábor

Szólj hozzá a cikkhez