Múltbeli sérüléseink, melyek megnehezítik a boldogságot
A legtöbb viselkedésmintát a múltból, a gyerekkorból hozzuk, az önérvényesítést, vágyaink, igényeink kifejezésre juttatását, és annak módjait is gyermekként tanuljuk meg.
olvass továbbA párkapcsolat tartja elénk a legélesebb, leghitelesebb tükröt önmagunkról. Megláthatjuk benne saját pompánkat is, de a hiány mindig jéghidegen fog arcul csapni. Belenézni abba a tükörbe, amit a társad tart neked mindig nehéz. Elfuthatunk a saját tükörképünk elől, és megpróbálhatunk olyan látványt találni, ami megfelelő, amit el tudunk viselni, de bárkihez is szaladunk, csak saját magunkat fogjuk látni benne. A tükröt dühödten, össze lehet törni, de eljuthatunk olyan szintekre, ahol képesek vagyunk önkritikával, önismerettel szemlélni a gyengeségeinket, így a kapcsolatunk réseit, hibáit is. Ebben a felismerésben, és fejlődésben segítek az írásaimmal. Cikkeim a párkapcsolati témákon túl érintik a női-férfi szerepegyensúly fennmaradásának, és a hagyományos értékek megőrzésének fontosságát is.
A legtöbb viselkedésmintát a múltból, a gyerekkorból hozzuk, az önérvényesítést, vágyaink, igényeink kifejezésre juttatását, és annak módjait is gyermekként tanuljuk meg.
olvass továbbEgy passzív agresszív személy nem hajlandó kimutatni a valódi érzéseit. Hangulata instabil, a belső élményeiről, saját érzéseiről nehezen beszél, hiába faggatja bárki, és próbálja megnyitni, gyakran meddő próbálkozás.
olvass továbbA férfiszív megszakad, ha igazán szeretett. A férfi nem beszél, csak belefogy, belebetegszik, majdnem belehal. Pedig a férfi az erő jelképe, aki már csak büszkeségből is hamar túljut a az eltaszítottság lelki sérülésein és kudarcán, és pillanatok alatt újabb kalandba, hódításba kezd.
olvass továbbMit szeretnénk mi tőletek, férfiak? Vegyétek észre a valódi női ragyogást, és különböztessétek meg az álságosan csillogó, hamis imitációktól. Legyetek igazi gyöngyhalászok, kapargassátok meg a felszínt, és csodálkozzatok rá, mi minden rejlik alatta. A hamis utánzatokról hamar kiderül majd, csak az életet keserítik meg, pókhálócsapdájukból viszontagságos úton, legtöbbször fájdalmak árán menekülhettek.
olvass továbbA boldogság az arcunkra simított álarcok elhagyásában rejlik, és abban a pillanatban talál ránk, ha az értékeink és a vágyaink tudatában merünk önmagunk lenni. Melyik az a pillanat, amikor valakiben bízni, hinni kezdünk? Az a pillanat, amikor szavaival nem csak meggyőz, de meg is szelídít. Amikor valaki személyiségén átragyog az erényes magatartás, a tiszta, következetes értékrend, és ennek megfelelően is cselekszik.
olvass továbbAz ifjúkori hév lanyhulása, és az eltűnt idő nyomában való menetelés mintha magával vitte volna a férfiak verbális kommunikációra való könnyed képességét is. Persze, ők is átestek jó pár súlyos szívtöréses baleseten, páncélt is növesztettek, védőruhát is hordanak, sőt álarcot, és legnépszerűbb védekezési technikái a vasálarcos macsó és az érzéketlen rosszfiú jelmezek.
olvass továbbAz érzelmi érettség nem valami misztikus fogalom. Nem jelent játszmázást, taktikázást, párkapcsolati csatározást, vagy hatalmi harcot. Nem viselünk álarcot, kendőzetlenül, kitakart lélekkel állunk egymással szemben, bármilyen szelek fújják körbe a világunkat. Ahol játszma van, ott nem beszélhetünk szerelemről, vagy intimitásról.
olvass továbbSokan az idő múlásával kiüresedést éreznek, magányt és végtelen unalmat az évek múlásával. Szomorúan legyintve állapítják meg, „már nem működik a kémia”, kifelé fordulnak a kapcsolatból, új tűz, új bizsergés után kutatnak.
olvass továbbEgész eddigi életemben küzdöttem. Már a születésemkor inkubátorok bántó fényeibe pislogva, oxigénért zihálva harcoltam az életemért, és anyám simító, szerető keze ciróka terápiával ösztönzött az életre. Érzékenységem eltaszít másokat, bonyolult vagyok, és nehéz engem szeretni. Régebben sokan kopogtatás nélkül bejöhettek hozzám, úgy gyűjtöttem az embereket, hogy nem szelektáltam őket, mint a szemetet.
olvass továbbEgy érzelmileg érett nő megtanulta szeretni, értékelni, és tisztelni önmagát. Megtapasztalt már fatális, fájdalmas szívtöréseket, és állt életösvények elején szorongva, melyiket válassza, merre induljon. Megbotlott, felállt és koronát igazított, ahogyan azt kell. Mire vágyik egy érzelmileg is érett nő? Férfira vágyik.
olvass továbbHogyan lehet valaki konfliktuskerülőből konfliktusfelvállaló? Gyerekként talán tehetetlenek vagyunk, de felnőttként vannak eszközeink, hogy kibírjuk a vita közbeni feszültséget. Egy felnőtt ember már képes kezelni a dühét, és elsajátítani olyan szeretet által vezérelt, asszertív módszereket, amelyek hozzásegítenek az önérvényesítéshez.
olvass tovább„Jól van, ezt megjegyeztem.” „Ezt sosem felejtem el neked.” „Megbocsátok, de nem felejtek.” „Mindenre emlékszem.” Ilyen és hasonló frázisokkal dobálózunk. A felejtés és a megbocsátás között éles a párhuzam.
olvass továbbMit jelent elköteleződni? Megállapodás, vagy megalkuvás? Kínzó szerelmi maximalizmus, elvárásoknak való végső megfelelés, fárasztó menetelés utáni pihenő? Révbe érés, vagy limitált idejű lehorgonyzás, ahonnan úgyis vesszük a sátorfánkat, és egyszer továbbállunk?
olvass továbbAz okos, céltudatos, empatikus nő messzemenően érzékeny. Kötődne már valakihez, de közben végzetesen retteg attól, hogy mégsem működik majd a kapcsolat, ezért nem nyitja meg a szívét, és nem mutatja esendő arcát. Tudat alatt győzködi magát, és indokokat sorakoztat fel a kapcsolat ellen, ahogy tart, majd túlságosan függeni kezd érzelmileg, és minden tekintetben beleragad a kiszolgáltatottság spiráljába.
olvass továbbAkkor tudok valamibe beleereszkedni igazán érzelmileg, ha azt érzem, a másik fél biztonsággal megtart. Egy érzelmi kötődésben alapvető szükségletünk, hogy „lásson” a társam, figyeljen, érezze át a fájdalmamat, érdeklődjön, kapcsolódjon érzelmileg.
olvass továbbA szeretlek szó ellentéte nem a gyűlöllek, hanem a szerettelek. Így, egyszerűen múlt időben. És ha szerettelek, azt jelenti, hogy valaha számítottál, hogy helyed volt mellettem és figyeltem rád. Ha szerettelek, akkor elengedtelek.
olvass továbbMiért olyan nehéz olyan embert szeretni, aki nem szereti önmagát? Egy önleértékelő ember azt gondolja, szeretni csak „kifelé” lehet, a szeretet csupán másokra vetülő érzés, és soha nem lehet egyszemélyes. Az önmagukkal rossz viszonyban lévő emberek nem értik, mit szeressenek önmagukon, közben pedig figyelemre, elfogadásra, dicséretre, és szeretetre szomjaznak.
olvass továbbAz exeket elfelejtik, ugye? Vagy húzzuk, vonszoljuk szuszogva, fújtatva a szellemét az új kapcsolat szép, frissen festett falai közé? Bezárult egy ajtó, kinyílt egy másik. Odabent napfényes, madárcsicsergős, reggeli frissesség van, egy új nap, új fejezet kezdete, mégsem kezdünk új életet a lerombolt, majd újépített ragyogó tisztaságban.
olvass továbbFolyamatos lelki energia befektetésére és a fogadalmunk megújítására van szükség minden kapcsolatban ahhoz, hogy hosszútávú boldogságot hozzon az együttlétünk.
olvass továbbMár nem vagyok hajlandó megérteni az emberek viselkedését. Már nem analizálom ki mit mondott, mit gondolhatott közben, és miért. Már nem keresek indokot a köddé válásra, erre a ma időkben divattá vált, némán beszédes kommunikációs formára, a kikapcsolt telefonra, a lebeszélt és soha sorra nem kerülő találkozásokra, a látszólag nagy súlyú kimondott szavakra, melyek azonban gyorsabban pukkannak el és vesznek semmibe, mint egy szappanbuborék.
olvass tovább