2. Kulcsszó keresés

Kulcsszó keresés /


A nap végén

Rájövünk majd egyszer, hogy az életben nincs kevésbé fontos. Amikor valami közel kerül hozzánk anélkül, hogy számítanánk rá kérdezés nélkül válik azzá. Nem lesz semmi ami megkérdőjelezné, mert a nap végén az számít, hogy ki az akiben igazán önfeledten otthon lehetünk a hétköznapokon is, amiben vannak feladataink. Akivel önmagunk lehetünk anélkül, hogy szerepet kelljen játszanunk.

olvass tovább

Nem kényszerítheted, hogy szeressen, ha menni akar, menjen!

A szeretet szerelemmel karöltve, egy semmihez nem fogható, csodálatos érzés. Persze csak akkor, ha viszonozzák. Ha nem, akkor fájdalmas vágyakozás, egész éjjel át tartó könnyáradat, és emellett az önbizalom is tönkremehet. Biztos, hogy veled is előfordult már az eddigi életed során, hogy minden ok nélkül, megmagyarázhatatlanul, de olyan férfiba szerettél bele, akibe nem kellett volna, mert sajnos ő nem viszonozta a szerelmedet.

olvass tovább

Elengedem a kezedet

Úgy pillantok napjában többször a kijelzőre, mintha azt hinném elromlott volna, és csak azért nem jelez. Néha már csak nevetek azon, hogyan kínzom magam, csak mert sokat jelentesz nekem. Meddig lehet várni, úgy, hogy nem csapom be magamat? És mit jelent valakit jól várni, önfeladás nélkül? Szükséges-e várni, ha valami most nincs, ahelyett, hogy léteznénk abban, ami van?

olvass tovább

Tényleg nem bűncselekmény az sem, ha a bántalmazó azt mondja, valami megtörtént, holott nem történt meg?

Minden ötödik embert ér valamiféle atrocitás. Csak minden negyedik ember mer teljesen őszintén beszélni a lelki részről, a traumákról, az érzésekről, a bántalmazásokról. A verbális bántalmazásnak általában nincsenek fizikai jelei; nem történik tettlegesség. Viszont ettől még a nyoma nagyon is megmarad bennünk. Nem az számít, hogy mikor, hány évesen történik meg velünk az erőszak, hanem az számít, hogy egyáltalán átéltük.

olvass tovább

Az élet olykor rákényszerít minket, hogy feszegessük a saját határainkat

  • 2023. november 28.

Az élet időnként arra kényszerít minket, hogy feszegessük a saját határainkat, amitől reménytelennek és kilátástalannak érezhetjük a helyzetünket. Egyszerűen csak az az érzés kerít hatalmába, hogy túl sok, ami történik, és nem tudnunk mást tenni, mint azt remélni, hogy idővel el fog múlni a fájdalom, vagy a félelmünk, és ismét jól érezhetjük majd magunkat a bőrünkben.

olvass tovább

Rosszul választottam

  • 2023. november 27.

Rosszul választottam. Nehéz ezt kimondani, de mégis igaz. Csak az igazságokkal az a baj, hogy nem szeretjük önmagunknak beismerni. Miért? Mert legtöbbször fáj. Fáj, hogy elszúrtuk.

olvass tovább

A távolság azokkal hoz közelebb, akiknek valóban fontos vagy

  • 2023. november 26.

A távolság csak azokkal hoz közelebb, akiknek valóban fontos vagy. Csak azokkal hoz közelebb, akik valóban érzik a hiányodat, amikor elmentél és vágynak arra, hogy a közeledben lehessenek. Közelebb hoz azokhoz, akik értékelnek téged, és szeretnék megosztani veled életük legemlékezetesebb pillanatait.

olvass tovább

Elveszni a rengetegben

  • 2023. november 24.

Néha el kell veszni a rengetegben, az érzések rengetegében, önmagunkban és a minket körülvevő dolgokban, hogy újra megtaláljuk a helyes utat, amiről letértünk útközben.

olvass tovább