Kövess minket Facebookon.
Szabó Rebeka
Megvan az az érzés, amikor nem létezik más, csak te, és a lecsupaszított gondolataid? Nem ér semmiféle extra impulzus, kívülről is látod saját magad. Csend honol, és végre minden képkockát, történést vissza és le tudsz pörgetni magadban.
olvass tovább
Varga Maja
Pár nappal ezelőtt költöztem – nincs messze a két lakás egymástól, a budai környék maradt, mégis annyira más az új lakás utcájában sétálni. Olyan más kávét inni a teraszon, levegőt venni a négy fal között, vagy csak olvasni az éppen aktuális könyvet. Ismerős érzés neked is?
olvass tovább
Mertain Lilla
Nehéz volt. Iszonyatosan nehéz volt kimondani. Kimondani azt a szót, ami után tudtam nincs visszaút. Hihetetlen volt számomra is, hogy meg mertem tenni. De, megtettem. Feléd fordultam, és azt mondtam…legyen vége…
olvass továbbAkármilyen nehézség érjen minket lelki szinten, meg kell értenünk, hogy a gyógyuláshoz idő kell. Ez egy hosszú folyamat, amit teljesen feleslegesen próbálunk sürgetni instant megoldásokkal, végig kell mennünk az úton, ha tetszik, ha nem. Ugyanakkor abban is biztosak lehetünk, hogy egyre több olyan dologra leszünk figyelmesek, az idő elteltével, amelyek megmutatják, hogy már jó irányban vagyunk a felépülés felé.
olvass továbbBocsánatot kellene kérnem. Bocsánatot kellene kérnem magamtól. Hogy annyi éven át másoktól vártam mindent, amit magamnak kellett volna megadnom.
olvass tovább
Tőrincsi Tímea
Nagyon nehéz az embernek ránézni, főként rálátni saját magára. Kifelé tekintünk. Másokat figyelünk, mások velünk szemben tanúsított viselkedéséből leszűrve határozzuk meg adott reakcióinkat. És csodálkozunk, hogy mások fájdalmas viselkedését magunkba engedve a pillanat végül nekünk fáj. Felnőtt testbe zárt gyermekek vagyunk.
olvass tovább
Várszegi Réka
Annak ellenére, hogy a pozitív gondolkodás és a motiváció hívei erre egyértelműen harsány igennel válaszolnának még mindig meglepően sok ember küzd az érdemtelenség érzésével. Ennek természetesen az az oka, hogy önmagunk alkalmatlanságának, leértékelésének sebe mélyen van bennünk és a pozitív megerősítések mondogatása ennek a szintnek a gyógyításához már nem elég.
olvass tovább
Szekeres Fanni
Lelkem mélyén hordom hegeimet és senkinek nem mutatom meg. Láthatatlan könnyek csordulnak arcomon a mosoly álarca mögött. Csodás napra virradunk, mégsem tölti meg a szívem nyugalommal.
olvass tovább
Varga Emese
Tudod mi a legjobb érzés? Jelen lenni. Beledőlni a mostba. Lehajtani a teraszon a reggeli kávéd, úgy, hogy közben nem gondolsz arra, hogy milyen hibákat követtél el, amiket most már nem tudsz újrarajzolni vagy korrigálni. Behunyni a szemed és élvezni a napsütést, úgy, hogy nem aggódsz minden másodpercben a holnapon.
olvass tovább
Váczy Gabriella
Mire is vállalkozunk amikor gyógyulás útját választjuk? Hat évig jártam önismeretbe, elolvastam száz meg száz önfejlesztő könyvet, elmentem a hollisztikus gyógyítás irányaiba, az aktuális párjaimmal párterápiába..etc. Azt gondoltam és egyben reméltem, hogy a segítségkéréssel és ahogyan megkezdem a lelkem gyógyítását, közelebb kerülök magamhoz, a múltamhoz, ezáltal javítva a jelen életminőségem.
olvass tovább
Várszegi Réka
Valahol mindannyian tudjuk, hogy az egyik legfontosabb dolog az életben, hogy feltétel nélkül kövessük saját belső igazságunkat! Azt a tudást, amit a „szívünk szava”ként szoktunk emlegetni, belső vezetőként vagy esetleg Felsőbbrendű Énként (személy szerint ezt a kifejezést nem igazán szeretem). Én inkább éberségnek hívom, mert nincs olyan színezete, hogy van bennem (pláne felettem!) „valaki”, aki jobban tudja….
olvass tovább
Barna Berni
Nehéz hetem volt. Érzelmileg nehéz. Mondhatnám, hogy nőként nehéz, mert egészen mély dolgokkal szembesülhetek. Ehhez a szembesüléshez azt hiszem, már leginkább az vezet, hogy rendbetettem a női részemet. Ez elengedhetetlen volt, hogy őszinte figyelemmel tudjak fordulni a férfiak felé.
olvass tovább
Varga Emese
Volt már olyan, hogy azt érezted, hogy csak egy olyan megálló vagy a másik életében, ahol tévedésből szállt le, vagy azért hogy megpihenjen mielőtt továbbsiet? Hogy te vagy az, aki a másik hátát simítva hallgatja őt, te vagy az, akinek megszorítja a kezét és köszönömöt rebeg, miután kicsavarta a lelkét. Aztán az órájára néz, puha csókot nyom a homlokodra, majd közli, hogy menni kell.
olvass tovább
Dr. Bús Enikő
A nő a húszas évei vége felé jár. Rendkívül intelligens és magasan képzett, tele ambíciókkal. Jó a humora, életvidám, különféle érdekes hobbijai vannak. Szeretik az emberek, mert egyenes. Előtte az élet, bármit elérhet, amit csak akar. Ekkor megismerkedik egy harmincas éveiben járó férfival, akibe beleszeret.
olvass tovább
Varga Emese
Még mindig hezitálok, hogy kinyújtsam-e a kezem, hogy az ujjaimmal megérintsem az arcodat. Még mindig elkapom a tekintetem, ha úgy érzem, hogy túl mélyre merülnél a lelkemben. Mert még nem szeretlek, de tudom, hogy nagyon is tudnálak.
olvass tovább
Várszegi Réka
Ha megkérdezzük a legtöbb embert, hogy mit szeretne, akkor sokféle választ kaphatunk. De ha elkezdünk mélyebbre menni, és feltesszük a kérdést: de miért szeretnéd azt, amit szeretnél? Akkor eljutunk odáig, hogy kibukik: boldog szeretnék lenni!
olvass tovább
Szilágyi Edina
Olykor úgy tekintünk az életünkre, mint egy soha véget nem érő utazásra, amelynek minden percéből ki kell nyernünk a boldogság, az élvezet, a szerelem minden létező formáját. Kicsit engedünk a dolce vita érzésnek, az édes életnek, az élvezetek hajszolásának, és nem gondolunk a holnapra, mert a jelent akarjuk a végtelenségig kifacsarni.
olvass továbbKöszönöm a nehéz napokat, a fájdalmat a mellkasomban. A fejemben és lelkemben zajló káoszt, a hullámokat, a hegyeket és völgyeket. Köszönöm az éjszakákat, amikor nem tudtam aludni, mert a a szívem gyorsabban vert. Köszönöm az elárasztó könnyeket. És köszönöm, hogy akkor még nem értettem miről is szól ez az egész.
olvass továbbLáthatatlan bántalmazásnak nevezik, hiszen a testen nem látszó, de örökre a lélekben élő nyomokat hagy. A gyermekek születésüktől fogva számítanak szüleikre, a szeretetükre, odafigyelésükre. Alapvetően ezt meg is kapják, de ebben az esetben sajnos nem és ez válik számukra a normálissá. Nem is tudják mi hiányzik, mert soha nem élték át, így csak felnőttként érzik, hogy valami nem stimmel velük. Az alábbiakban néhány jellemzőt sorolunk fel, ami arra enged következtetni, hogy téged is elhanyagoltak érzelmileg:
olvass tovább
Várszegi Réka
Az általános közvélekedés az, hogy rossz, ha egy nő harcol egy férfiért, mégis nők nap, mint nap megteszik ezt, miközben iszonyatosan rosszul és megalázva érzik magukat. Én azt mondom ez a kérdés megint csak nem fekete-fehér és ha belenézünk sokkal mélyebb rétegekkel találkozunk, mint, ami elsőre felületesen látszik.
olvass tovább
