Ha megkérdezzük a legtöbb embert, hogy mit szeretne, akkor sokféle választ kaphatunk. De ha elkezdünk mélyebbre menni, és feltesszük a kérdést: de miért szeretnéd azt, amit szeretnél? Akkor eljutunk odáig, hogy kibukik: boldog szeretnék lenni!

Sokan firtatták már, és sokan keresik a magyarázatot a boldogság mibenlétére. Én úgy gondolom, hogy a boldogság, amit valójában keresünk nem más, mint önmagunk értékességének tudata. Bármit is akarjunk elérni a külvilágban, azt azért akarjuk, mert értékesnek szeretnénk érezni magunkat. Tulajdonképpen a saját méltóságunkat, saját énünk nagyságát szeretnénk átérezni.

És ez az a kívánság, ami teljesen jogos. Ugyanakkor, ha megnézed a világunkat, akkor ez az, amit el akarnak venni tőled. Mindenhonnan azt az üzenetet kapod, hogy „nem vagy elég”, hogy valahogyan hibás vagy, és ki kell téged javítani. Erre alapulnak a nevelési rendszerek (tisztelet a kivételnek), az oktatási rendszerünk, sőt még az egészségügy is. Hencegésnek tartjuk, ha valaki értékesnek tartja önmagát, és ha ne adj isten saját nagyszerűségéről és nagyságáról beszél, akkor még az is meglehet, hogy rövid időn belül valami zárt helyen találja magát...

Pedig a képlet egyszerű: aki valóban tisztában van a saját nagyszerűségével, az a tiéddel is tisztában van. Ha vele vagy, akkor azt érzed, hogy felemel, és nem úgy próbál szánalmas módon energiához jutni, hogy téged lehúz és a fejedre tapos.

Ahhoz, hogy ez ne történhessen meg tisztában kell lennünk egy dologgal: annak, hogy elismerjük saját nagyságunkat, értékességünket és méltóságunkat, nincs köze ahhoz az elváráshoz, hogy tökéletesnek kell lennünk. Sokunknak azért esik nehezére önmagunk elismerése, mert nagyon is tisztában vagyunk saját hibáinkkal, kicsinységünkkel, félelmeinkkel, gyengeségünkkel, tehetetlenségünkkel, vagy épp erőszakosságunkkal. Aki pedig elindult már egy önismereti úton, az még jobban szenvedhet ettől, hisz még tisztábban látja a saját hibáit. Ne feledjük: minél nagyobb a fény, annál élesebb az árnyék, és annál tisztábban látszik minden. Ha már benned kigyúlt a tudatosság fénye, akkor előfordulhat, hogy még az átlagosnál is rosszabbnak látod a helyzetet. 

Ha a boldogság nem más, mint saját értékességünk és nagyszerűségünk elismerése, akkor a hibáink nem mások, mint arra adott reakciók, amikor valaki kisebbíteni akart bennünket. Lehet, hogy dühösek vagyunk, lehet, hogy szomorúak, lehet, hogy maximalisták, vagy túlságosan megalkuvók: ezek a reakciók mind-mind arra szolgálnak, hogy elrejtsük azt a fájdalmat, amit akkor okoztak nekünk, amikor azt érzékeltették velünk, hogy nem vagyunk elég jók. Énünk leértékelése ellen védekeztünk csupán, és azt hittük ezek a viselkedésformák ebben a szolgálatunkra lesznek.

• boldogság boldogság titka lélekhangok

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!