Kulcsszó keresés /


Az a bizonyos diszharmónia

Emlékszem gyerekkoromból arra az alattomos érzésre, ami ott lappangott a mindennapjainkban, amit először nem vettem észre, amit sokáig nem tudtam szavakba önteni vagy megfogalmazni. Csak most, hogy már nem része az életemnek, tudom elmondani, mit is éreztem, mi volt az, ami sokszor megkeserítette a mézédes pillanatainkat. A diszharmónia.

olvass tovább

Dolgok, amiket jobb lett volna, ha előbb megértek az élettel kapcsolatban

Emlékszünk milyen volt az a pillanat, amikor egyszer csak ránk szakadt az igazság, hogy menthetetlenül elmúltak a gyermek éveink és felnőttünk? Amikor megértettük, hogy mi az, hogy felelősséget vállalunk az életünkért? Amikor a világ kitárta kapuit, és nekünk hirtelen döntéseket kellett hoznunk, egyértelmű, világos utat adni az életünknek? Izgalom és rémület volt a felismerés egyidőben. Bárcsak valaki előbb elmondta volna mind azt, amit azóta megértettem..

olvass tovább

'Running is my freedom, Art is my therapy, Fashion is my statement.' - interjú Horváth Lóczi Judit képzőművésszel / visual artist-tal

  • 2022. november 24.

Horváth Lóczi Judit alkotásai egyszerre sugároznak játékosságot és precíz rendezettséget. Eszköztára igen változatos. Otthonosan mozog az absztrakt festészet, de az assemblage világában is (mint például művészdobozok, művészkönyvek). A klasszikus anyagok mellett szeret új és extrém tárgyakat felfedezni, használni a munkáihoz. Mostanában a fény-árnyék játék és a színes reflexió foglalkoztatja. Munkáit élethelyzetek vagy személyes történetek inspirálják, melyeket absztrahál, és a legegyszerűbb geometrikus formákkal jelenít meg. Ezzel a módszerrel dolgozza fel élete eseményeit, így emlékezteti magát a boldog és nehezebb pillanatokra. Minden alkotás egy-egy naplóbejegyzés.

olvass tovább

Majd idővel

Emlékszem drága Nagypapám mindig azt mondta: „drága kislányom majd idővel minden megoldódik, és jobb lesz. Az idő majd segít. Remélem, minél hamarabb eljön ez a pillanat, mert már nem tudom, meddig bírom még. Érzem, lassan belepusztulok…

olvass tovább

Csak a gyenge ember gyűlölködik

Rengetegszer jött szembe velem mostanában egy örök érvényű igazságnak szánt bölcsesség, mely szerint - és most nem pontosan idézek: aki rendben van önmagával, az másokat sem bánt. Elgondolkodtam kicsit a dolgon (jó szokásomhoz híven), hogy, ha mindez valóban így van, ahogy fentebb írva vagyon, akkor hogyan lehetséges az, hogy kismilliónyian vagyunk, akik napi szinten szorongunk, fájdalmas emlékeket cipelünk, dühösek vagyunk és soha az életben nem voltunk kibékülve önmagukkal, de mindennek ellenére mi mégsem a külvilágon próbáljuk megtorolni a sértettségeinket?

olvass tovább