Hittem a mesékben
Sokáig naiv kislányként hittem a mesékben, hogy ha valaki valamit mond, az bizony úgy is van, úgy is gondolja, és a történetnek nincsen vége, amíg minden jól nem alakul, de nem is csupán jól, inkább tökéletesen.
olvass továbbSokáig naiv kislányként hittem a mesékben, hogy ha valaki valamit mond, az bizony úgy is van, úgy is gondolja, és a történetnek nincsen vége, amíg minden jól nem alakul, de nem is csupán jól, inkább tökéletesen.
olvass továbbIsmerlek valahonnan – tudom is, hogy honnan. Az összes életből, az összes közösből ismerős vagy. De csak most ébredek rá, csak most fogom fel. Most értem meg azt, amit a szívemmel az első pillanattól fogva érzek. Azt, amit Te is éreztél: értem már, hogy nem téveszthettél el, hogy képtelenség lett volna.
olvass továbbLennék tündöklő ékkő, szórnám a fényem, díszíteném életed, mégsem tehetem ezt. Biztosan valahol vagy, hinnem kell abban, hogy egyáltalán létezel. Tovább fűzve a gondolatot vakmerően bízom benne, hogy felém igyekszel éppen most is.
olvass továbbNéha úgy érzékelem a világomat, mintha egy kis üvegkockába lennék zárva. Körülöttem zajlik az élet, pörögnek az események, én pedig vergődöm ide-oda köztük. Olyan, mintha nagyon nehezen tudnám elkapni a biztosító köteleket, azt is csak pár pillanatra.
olvass továbbMinden kapcsolat az elején szinte tökéletes, de az idő múlásával olykor alábbhagy a lelkesedés. Éppen ezért fontos az, hogy igazi erőfeszítéseket tegyünk annak érdekében, hogy a párkapcsolatunkat megerősítsük. De hogy hogyan is lehet ezt jól csinálni?
olvass továbbVannak olyan kapcsolatok, ahol a pénz irányít mindent. Sajnos vagy nem de ezekből van a legtöbb manapság.Szokták mondani, hogy minden léleknek van ára. Érdekes, hogy az ember azt gondolná, hogy ő a kivétel és nem eladható. Pedig ez egy olyan piac, ahol van minden. Pénz, lélek, még több pénz aztán már kevesebb lélek, hirtelen jött boldogság majd a megkopott keserűség.
olvass továbbEmlékezz arra, hogy bizonyos mértékben te alakítod a sorsodat.
olvass továbbAmikor új emberekkel ismerkedsz meg, akkor kapsz egy lehetőséget a kezedbe. Eldöntheted, hogy mennyit mesélsz el magadról, legfőképpen pedig azt, hogy mit. Ez nem azt jelenti, hogy nem vagy őszinte: megvizsgálod magad kicsit, hogy mi kapcsolódik szorosan a személyiségedhez, mit fontos mindenképpen elmondani, mi az, ami nélkül téged meg sem lehet érteni. Aztán átvizsgálod azt is, hogy mindenképpen ragaszkodni akarsz-e olyan dolgokhoz, amiket már rég magad mögött hagytál. Mert miért mesélnél el mindent?
olvass továbbMerthogy ilyenkor sem áll meg az agyunk, hanem az ágyban (is) folyamatosan azon pörgünk, hogy...
olvass továbbMinden azt sugallta bennem, hogy ne bízzak meg egyetlen férfiemberben sem – holott csak bízni vágytam, amióta ismerem a szívem. Mégis, annyi mindent kellett elszenvednem, hogy alig hiszem el. Pedig nem telt el sok idő, nem ötven évesen mondom ezt, visszanézve az életemre.
olvass továbbLégy egyedül. Inkább, mint, hogy csak azért legyél valakivel, hogy ne legyél magányos. Hogy egy halva született kapcsolatba fektess energiát, valami olyanba, amiről már az első perctől tudod, hogy nem fog működni.
olvass továbbÜlök a szobámban és a mélységes csendet hallgatom. Az egyre ismerősebb, egyre megszokottabb csendet. Persze ezekben az időkben gyakori a csend, de engem valahogy éget. Lefoglalom magam, mást csinálok, olvasok, edzek, új hobbik után nézek, de a csend egyre csak sajog…
olvass továbbTudod, mire vágyom? Sóvárogva vágyom, hogy láss engem. Az életemnek nevezett nagy univerzumból engem. Ne a munkám, ne a tanulmányaim, ne a családom, ne a kocsit, ne a hajam, ne a ruhám, ne a sminkem.
olvass továbbBármikor felismertem magamban azt az érzést irántad, minden egyes alkalommal megijedtem. Teljesen mindegy, hogy miért vagy milyen események következtében, de egyetlen kérdés lebegett mindig a szemem előtt: te is engem?
olvass továbbAzt éreztem, hogy veled lenni azt jelenti, egy életre háttérbe kell szorulom – melletted nem lehet a helyem máshol, csak a kispadon. Fenyegetve éreztem az álmom azért, mert a tiéd is hatalmasnak látom. De nem fenyegetett, ugye? Én láttam rosszul.
olvass továbbMindig gondolok rád, mint egy állandó tényezőre az életemben. Olyanná letté, mint a reggeli kávém. Mikor valami oknál fogva nem iszom meg reggel, én akkor is tudom, hogy majd később vagy holnap bepótolom. Egyszerűen holnap reggel újra megpróbálom.
olvass továbbKényes, már majdhogynem szent szó – igazi. Mintha az életben csak egyszer mondhatnánk ki, mintha egyetlen személy érdemelné csupán. De ugye nem így van? Használjuk nap, mint nap, el is csépeljük – valójában nem azt jelenti, aminek hisszük – de ez nem baj. Jól van.
olvass továbbMint egy kislány, mérges arccal bámullak és nézem ahogy pakolni kezdesz. Nem tetszik, de szótlan maradok. Te is mérges vagy rám, tudom. A levegő pattanásig feszül, de én eljátszom, hogy semmit nem érzek ebből.
olvass továbbAz önismeret útján, a saját lelkem felé lépdelve levetkőztem a nemem is, mert, hogy lélek szinten nem vész el az ember a dualitásban, a férfi és női szereposztásban. Furcsa volt magamra úgy tekinteni, mint aki tulajdonképpen nemtelen, hisz egész eddigi életemet női tudat által vezérelve éltem. Születésemtől kezdve meghatározott a testem, befolyásolta a neveltetésem, s kiosztotta nekem az összes szerepem – nő, feleség, anya – végtelen a lista.
olvass továbbAmióta a világjárvány felütötte a fejét Európában, azóta mindenhonnan információáradat zúdul ránk. Ugyanakkor az egyetlen, amiben biztosan vagyunk az az, hogy távol kell maradnunk most egymástól. Nem kérdés, hogy mindenkit megvisel mentálisan is ez a helyzet, és talán pont emiatt muszáj még erősebben tennünk önmagunkért és a mentális egészségünkért.
olvass tovább