2. Kulcsszó keresés

Kulcsszó keresés /


Mi vagyunk az erősebbek

Magzatpózban fekszem az ágyon, és tudom, nehéz lesz a holnapi nap. Persze ismerős az érzés, sokszor volt már példa erre, mégis olyan, mintha a félelem, átvenné az irányítást felettem. Hangosan dobog a szívem, kezdem a kontrollt elveszteni véglegesen. Aztán megpihenek, először csak körbenézek, hogy lássam, kezd minden kitisztulni a látóteremben.

olvass tovább

Közrezárt szívek harca

Építünk egy világot magunk köré. Falaiba keserűségünk önt cementet, és megszilárdul a lelkünk, mire végzünk a bástyánkkal, hogy utána egyedüli uralkodóként üljünk magányunk trónusán, látogatók nélkül. Mindannyian ilyen magányos trón örökösei vagyunk.

olvass tovább

Mielőtt új fejezetet kezdenék

Ha pár szóval kéne jellemeznem az elmúlt évet, azt tudnám mondani, hogy a lecke nagy volt és drága pénzt fizettem érte. Azonban mára már tudom, hogy minden forintját megérte, hiszen fejlődtem. Talán új ember is lettem.

olvass tovább

Mert ez most olyan szép

Félig álomban ébredek melletted, de még élvezem a takaró és a bőröd meleg érintését, ezért nem kelek fel. Csak nézlek, és próbálok rájönni, miért is ennyire varázslatos a béke és a biztonság égboltig emelő kettőssége. Nincsenek kételyek, vagy könnyekkel teli szempárok, amik minduntalan kérdőre vonnak, vagy vizslatnak.

olvass tovább

Válaszokra várva

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy minden rendben. Az sem lenne igaz, ha panaszkodásba kezdenék és sajnálnám magam, azért amim nincs. Mert úgy összességében egy nagyon szerencsés ember vagyok. Örülök a kis dolgoknak, hálás vagyok azért ahol tartok az életemben és hiszem, hogy a nehézségek ellenére az életünk csodálatos. 

olvass tovább

A múltad formált azzá, aki vagy

Nagyon sok helyen találkozunk nap, mint nap ezekkel a szavakkal, tényleges jelentésébe talán bele sem gondolunk, mert rohan a világ és nekünk is rohannunk kell, hogy beérjük őt. Ezért nincs idő elmerengni ilyen kis apróságokon. Pedig megérné.

olvass tovább

Amikor a falaid győznek

  • 2020. december 19.

Hogy mondjam el neked, hogy az érzések, amikből szavakat formálnék mennyire nehézzé váltak? Hogy mondjam el azt, hogy pontosan tudom, nem adtál esélyt sem arra, hogy lebontsam a falakat?

olvass tovább

Nem bírom a csendet

Zaklatottan forgolódom. Izzadtan ébredek fel minden holdvilágos éjjel, hogy aztán magamra húzzam a könnyeimtől nedves takarót, hogy ne vacogjak annyira magányomban. Minden nap állandó zajban élek, csak ne jöjjön el a fojtogató, fülzúgató csend, mert különben meghallom lelkem sikolyait.

olvass tovább

Miattad könnycseppet reggeliztem

Szeretem a téli reggeleket. Még akkor is, ha korán kell kelni. Szeretem a friss kávém illatát, és néhány perc erejéig visszabújni, a meleg ágyba, majd újult erővel nekikezdeni a napnak. A baj csak az, hogy a mai reggel volt az utolsó, amikor ezt érezhettem, mert te gondoskodtál róla, hogy innentől kezdve utáljam a reggeleket…

olvass tovább

Az ítélkezésről

A mai divatos spiritualitással átitatott világban mindenhonnan dőlnek felénk a tanítások. Mindannyian emocionálisan vagy pedig intellektuálisan fejlesztjük magunkat egy szintre, és észrevétlen dolgokon csúszunk el a nagy mindent befogadó szeretet talaján. Akárhonnan is nézzük, ha jól megfigyeljük magunkat és a reakcióinkat, csak beleesünk a folyamatos ítélkezés csapdájába.

olvass tovább