Mindig gondolok rád, mint egy állandó tényezőre az életemben. Olyanná letté, mint a reggeli kávém. Mikor valami oknál fogva nem iszom meg reggel, én akkor is tudom, hogy majd később vagy holnap bepótolom. Egyszerűen holnap reggel újra megpróbálom.

A jövőmben is látlak, talán ettől ilyen nehéz ez az egész, hogy én mindig szerepet akarok neked adni. De nincs meg a szöveged, csak színész vagy én pedig keresem neked a szavakat, mint eddig mindig. Én elmondom helyetted, hogy mik vagyunk és neked is elmondom mik lehetünk. Tudom, hogy én vagyok az aki neked a megfelelő. Tudom, hogy nem akarsz senki mással lenni, ahogy valahol én sem. Talán mert mi már egy nagyon régi napon, ami évekkel ez előtt történt, akkor értünk össze. Akkor történt valami, ami azóta sem hagy minket nyugovóra térni, ami mindig aggaszt minket és akkor is törődünk egymással, amikor nincs helye annak. Mintha cserélgetnénk, hogy kinek megy jobban a macska és az egér szerepe, mintha nem tudnánk, hogy ez újra és újra csak egy feleslegesen elkövetett hiba.

Olyan sok kis apró hiba, amit néha mikor találkozunk nehezen tudunk eltűrni. A sok külön, megnehezíti azt, hogy „újra együtt”. Úgy teszünk, mintha nem fájna, hogy megérintette más a miénket, mintha nem lenne bennünk kétség, hogy mikor ér véget újra, ha egyáltalán elkezdjük. Azt mondjuk könnyű lesz, hogy nem lesznek többé nehézségek és elfelejtjük a régi-új hevében, hogy azok mindig lesznek. Nem süt mindig ránk így a nap, nem alakul minden úgy, ahogy most gondoljuk. Szóval ahelyett, hogy ámítjuk magunkat és egymást be kell látnunk tényeket, ami az életünket teszi ki. Amikkel ilyenkor nem is számolunk, mert túl jó, hogy most megint „mi” vagyunk.

Tudjuk, hogy egy étteremben mit választana a másik. Rendelnék helyetted, de nem tehetem. Nincs előttem étlap, csak azt látom amit tettünk. Most pedig szépen csendben elmegyünk és nem nézünk vissza. Talán egyszer majd, mikor kevésbé leszünk ilyen fontosak egymásnak, talán akkor majd elmondjuk azt amit most nem tudunk. Elmondjuk, hogy ez igazi volt és talán még most is az, csak nem tudjuk mi lesz addig. Talán évek múltán majd képesek leszünk önzés és félelem nélkül egymás elé állni. Nem lesznek álcák és hidak, bár abból is jó sokat felégettünk már. Lehet, hogy most van vége a 10.felvonásnak, ahogy az is lehet, hogy csak most van a nagyszünet. Mikor egy kicsit mindenki kimegy, felfrissíti magát és várja a következő részt, hogy újra elhúzza valaki a függönyt, hogy kiderüljön mi lesz a vége.

• érzések lélekhangok szerelem

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!