Kövess minket Facebookon.
Szentes Flóra Babett
Alapvető, hogy ott van a kölcsönös vonzalom, a közös értékrend, az előremutató célok, és egy összeegyeztethető élet. A nagy szerelem. De összeér a lelkünk is? Tudok előtted bármiről, szégyenérzet, tabuk, félelem nélkül beszélni? Te vagy az, akit tényleg nekem szánt az élet?
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Annyi ideje vagy egyedül, hogyan nem őrültél még meg, hogyan tartod össze magad? Mondjam, hogy sosem voltam egymagam, hogy sosem voltam még jobban és boldogabban? Hogy vagy ezer mini kapcsolatom volt és van? Könnyen mosolyogtam, és könnyen sétáltam kézen fogva – megéltem éveket hónapok alatt, pár perc volt a boldogságom, de olyan is volt, hogy hetekig tartott a szomorúságom.
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Mit akarsz még? Nem volt elég? Nem adtam elég esélyt? Nem csináltam mást, csak kerestem a jót benned, próbáltam keresni a miértedet és megérteni az életedet. Annyira feleslegesen tettem, de tényleg. Egyáltalán nem érdemelted meg.
olvass továbbSokan, akik hagyják, hogy a szívük vezesse őket, ugyanúgy látják az ész szerint előírt érveket, azonban úgy gondolják, hogy hiába a sok fájdalom, gyakran a rögös út vezet az igazi boldogsághoz. Ha Te is ezek közé az emberek közé tartozol, akkor magadra fogsz ismerni a következő pontokban!
olvass tovább
Pilát Gábor
Néha nem a nagy tragédiák döntik le az embert a lábáról, hanem az apróbb megrázkódtatások, és egy párkapcsolat se törvényszerűen a legádázabb történés miatt fut zátonyra.
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Azt éreztem, hogy egyedül vagyok, úgy, ahogyan még soha életemben ezelőtt. Nehéz volt eldönteni, hogy az életem legboldogabb, vagy legszomorúbb pillanata volt. Mert éjszakákon át itattam az egereket, szenvedtem miatta eleget. Képtelen voltam látni, hogy miért kell ennyire egyedül lennem, miért morzsolódik le, és tűnik el mindenki körülöttem.
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Rokonlelket találtam benned - megtaláltalak, pedig még csak nem is kerestelek. A hazádba utaztam egy hónapra: a közeledben éltem, mégis csak az utolsó napokban ismertelek meg. Nem volt sok időnk, főleg két idegen számára nem lehetett elég az az idő, amit végül együtt tölthettünk. Szerencsénkre nem voltunk idegenek – mert kicsit olyan volt, mintha már ezer éve ismernélek.
olvass tovább
Barna Berni
Felnőttünk. Sok mindent tapasztaltunk. Adtunk, kaptunk és csalódtunk. Hittünk abban, amiben nem lehetett és hiába hittünk, kiderült nem volt érdemes. Vándoroltunk és jártunk úttalan utakon. Szerettünk.
olvass tovább
Szekeres Fanni
A legtöbb nő már számtalanszor végigpörgette a fejében, hogy milyen lánykérésről álmodik. Elképzelte a gyűrűt és minden mást. Az gyönyörű, ha párunk úgy dönt, velünk szeretné leélni az életét és ennek gyűrűvel jelét is adja.
olvass továbbAmikor földhöz vágnak a negatív érzések, amikor azt sem tudjuk, hogy merre induljunk az életünkkel, amikor úgy érezzük, hogy a nap se süt ki többé, akkor is van megoldás. Az érzéseink felismerése és tudatosítása, azaz az érzelmi intelligenciánk használata sokat segíthet, hogy ne legyenek sokáig borúsak a napjaink.
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Sétáltam az utcán, és én voltam a szerelmes pár velem szemben. Mindkettejük egyszerre. Az, aki kicsit jobban szereti a másikat, és az, aki valójában még magát keresi. Én voltam a kislány a zebránál, aki csillogó szemekkel nézett fel az Édesanyjára. És az Anya, aki látta őt felnőni, aki az egész világot meg akarta neki mutatni. A veszekedő pár a boltban, a sértett és a védekező egyszerre. Én voltam a keservesen síró csecsemő, és a magányosan olvasó, fáradt férfi. Mind én voltam, vagyok, vagy leszek.
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Elmúltak a húszas, harmincas éveim, és úgy érzem, elfelejtettem kiélni magam. Még mindig van, amit nem próbáltam, amire és akire kíváncsi vagyok, de a jelen élethelyzetemben ezek elérhetetlennek tűnnek számomra. Mert elmúlt az egyetem, elmúlt a könnyed, kötetlen ismerkedés korszaka, és már le is tettem a voksomat valaki más mellett.
olvass továbbAz elkövetkezendő pár sorban egy igazán tabunak számító témáról olvashatunk pár gondolatot. Mégpedig arról, hogy milyen érzésekkel és gondolatokkal járhat együtt apa, vagy valamely közeli családtagunk nélkül felnőni.
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Mondd, hova tűntek az érintéseink, miért tűntek el egyáltalán? Ugyanúgy szükségünk van rájuk, pont úgy, mint a legelején. Amikor még természetes volt, amikor még ösztönösen nyúltam a kezed után, és te az enyém után.
olvass tovább
Szilágyi Edina
Változunk. A körülmények, a tapasztalatok mind formálják a jellemünk. A változás olykor szépen lassan, szinte észrevétlenül simul bele az életbe, olykor drasztikusan ront be. Este a szerelmünk karjaiban térünk az álmok országába, reggelre pedig egy új ember mellett ébredünk.
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Ne gondold túl, ne tekerd össze-vissza, ne akard megtervezni – engedd, hogy történjen. Illetve, hogy történhessen. Úgy áramlik az életedben az, aminek áramolnia kell, hogy akár engedhetnéd is. Hagyhatnád azt a fene nagy ellenállást, ami benned van. Mi lesz ezután? Hogyan számolok el ezzel? Ez mind a jövő gondja. Ha gond lesz belőle egyáltalán.
olvass tovább
Virág Klaudia
Nem számítottam rád, meglepett az érkezésed, a pimaszul rabul ejtő, fürkésző, kedves tekinteted. Szürke egemre szivárványt, napfényt varázsoltál, hosszú idő után, magányos szívembe melegséget, bizalmat árasztottál. Egy együtt töltött éjszaka után, búcsúcsókkal és egy öleléssel útnak indultál.
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Nem lehetek veled, és ez a legkevésbé szomorú felismerés, amire juthattam. Mondhatni a legszerencsésebb, mert már az elején tudom. Tudom, hogy nem leszünk jók egymásnak, hogy értelmetlen szétszednünk egymást. Miért bántanálak, ha egyszer szeretlek?
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Felöltözök csinosan, adok magamra. Kilépek az utcára, és szépnek érzem magam. Sugárzó arccal sétálok, és azt érzem egy pillanatra, hogy minden kerek. Aztán elmegy mellettem egy csapat, és fütyülnek, hozzám is szólnak, akár ízléstelen dolgokat. Hirtelen megbánom, hogy szoknyában indultam útnak. Megyek tovább, de már nem vagyok olyan nyugodt. Folyton húzogatom a szoknyám alját, mintha nem lenne elég hosszú. Pedig az.
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Látom, hogy fáj, tudom, hogy szenvedsz. Tudom, hogy fullasztó az üresség, ami körbe vesz. Elmúlott már minden, amire vártál. Megrémiszt, hogy nem tudod, mi jön most. Nem látod, hogy merre visz az utad tovább, nem érzed, milyen irányba. A legrosszabb az, hogy megkérdőjelezed azt is, hogy jön-e még valami egyáltalán. De hogy ne jönne, Kedvesem?
olvass tovább
