Túl rövid a szoknyám?

Felöltözök csinosan, adok magamra. Kilépek az utcára, és szépnek érzem magam. Sugárzó arccal sétálok, és azt érzem egy pillanatra, hogy minden kerek. Aztán elmegy mellettem egy csapat, és fütyülnek, hozzám is szólnak, akár ízléstelen dolgokat. Hirtelen megbánom, hogy szoknyában indultam útnak. Megyek tovább, de már nem vagyok olyan nyugodt. Folyton húzogatom a szoknyám alját, mintha nem lenne elég hosszú. Pedig az.

Együtt a csapat, elindultunk, hogy beüljünk valahova iszogatni, beszélgetni. Persze, hogy szebben öltöztünk fel az átlagosnál, még egy kicsit több smink is van rajtunk. Annyira néznek az emberek, hogy kezdem megbánni a rúzsom. Azt a rúzst, ami konkrétan a szám színével azonos, így alig látszik. Azon gondolkozom, hogy túl kihívó-e az öltözékem. Pedig csak előnyösen öltöztem fel.

Régen gond nélkül sétáltam Apukám mellett. Büszkén áll mellém, de én már valami mást érzek. Vonzzuk a tekinteteket, pedig nincs bennünk semmi különös. Azon gondolkozom, hogyan tehetném egyértelművé, hogy az Édesapámmal sétálok, nem a Sugar Daddy-mmel. Pedig csak felnőttem. Nem értem, hogy került a fejembe az a gondolat, hogy ha kihozom magamból a legtöbbet, ha igazán csinos és gyönyörű vagyok, akkor csak magamnak keresem a bajt. Hogy biztonságosabb lenne semmitmondó ruhákban, biztonságosabb lenne átlagosan, figyelemfelkeltés nélkül.

Mert van, hogy kedvesek velem a buszon, és előre engednek a sorban. Ezzel egy időben elsütnek egy perverz poént, és hirtelen úgy érzem, hogy hiányzik a talaj a lábam alól. Nem tudom eldönteni, hogy ha rám mosolyognak az utcán, azt jó néven vehetem-e, és visszamosolyoghatok-e. Vagy magamnak keresem a bajt, és a fenének bizalmaskodom.

Túl rövid lenne a szoknyám? Lehet még jó élményem a boltban, egy kedves idegennel, anélkül, hogy vagy még háromszor megkerülne? Pedig csak segítettem megkeresni a papírtörlőket. Szeretnék még hinni a jó indulatban, a kedves emberekben. Ezzel egy időben naivság lenne csak erre alapoznom. Mert már nem tudok gondtalanul, felszabadultan nevetni az utcán, anélkül, hogy ne figyelném folyton, biztonságban vagyok-e. Mert csinosnak érzem magam, mert fiatalok vagyunk és vonzók. Ez egy óriási támadási felület? Ránk szegeződnek a baljós tekintetek, nyíltan méregetnek, és hangot is adnak ennek. Egy darab hús különbül érezhetné magát egy ilyen helyzetben, mint egy magamfajta.

Ugyanakkor nem vagyok hajlandó félelemben élni. Takaréklángon, fülem s farkam behúzva, nem keresve a bajt. Mert ezzel azt keresem? Csinosnak lenni, vidámnak lenni, az életbe szerelmesnek lenni, veszélyes dolog? Szeretném büszkén viselni a rúzst, élvezni, ha a hajam fújja a szél. Különlegesnek érezni magam a kedvenc ruhámban, ami olyan jól áll. Szeretnék a legigazibb és legjobb önmagam lenni, úgy, hogy közben biztonságban érzem magam – biztonságban is vagyok. Nem gondolnám, hogy ezt úgy érhetem el, ha félve lépek utcára és visszafogom magam. Nem gondolnám, hogy a bajt keresem azzal, ha adok magamra és kihozom magamból a legtöbbet. Nem gondolnám, hogy jól van ez a világban. Nem gondolnám, hogy teret kellene hagynunk ennek. Nem gondolnám, hogy ez a megoldás.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!