Kulcsszó keresés /


Kisebbségi komplexus a párkapcsolatban

A következő szituáció biztos, hogy a te életedben is előfordult már legalább egyszer. Állsz a tükör előtt, és a következő mondatot mondod, miközben a randevúdra készülsz: „Tényleg elég szép vagyok? Biztos, hogy fogok neki tetszeni? Elég jó vagyok neki?”

olvass tovább

Férfiszempont: Hazugság helyett, mutass valami igazit

Mielőtt női népfelkelést váltana ki az írásom, tisztázni szeretném, hogy nyilvánvalóan nem az összes nőre értem soraimat, de sajnos a gyengébbik nem körében sokan mégis így élik napjaikat. Én sosem voltam telhetetlen, és nem kértem lehetetlent a párkapcsolataimban, sőt, minden barátnőmnek megmondtam, hazudhatnak nekem, de ne derüljön ki. Azt vallom, az az ember hazudjon, amelyik tud is. Sajnos ti ebben a történetben nem tudtatok.

olvass tovább

Néhány ok, melyek miatt az empaták nehezen találnak társat

  • 2021. október 22.

Mielőtt feltárjuk azt, hogy milyen okok állnak amögött, hogy az empaták nehezen találják társukat, érdemes megnézni, hogy egyáltalán milyen emberek is ők. Az empaták rendkívül erős érzelmi intelligenciával rendelkeznek. Az intuíciójuk az a szűrő, melyen keresztül a világot látják. Sokszor szélsőségesek, azonban lelkük hatalmas más emberek felé. Mégis olykor a saját csapdájukba esnek, és valóban elvesznek a párkapcsolati útvesztőben.

olvass tovább

Férfiszempont: Van benned valami taszító

Észrevetted, van az egyedülállóknak egy bizonyos csoportja, akik egyszerűen taszítják az általuk párkapcsolatra érdemesnek vélt embertársaikat? Az ismerkedés számukra nem okoz problémát, hiszen a vágy, hogy egy minőségi kapcsolatot építsenek fel önmaguk számára, nagyobb annál, mintsem megálljanak egy pillanatra, és csendben megpihenve önvizsgálatot végezzenek.

olvass tovább

Férfiszempont: Rosszkor, rossz időben, rossz helyen

Megint az élet dobott nekem egy témát, ezért valódi gondolatok jönnek, nem egy fantasy regény első fejezete. Kezdem talán azzal, hogy van az úgy néha, hogy azt érzi az ember megtalálta végre az igazit. Nem történik semmi különleges, csak a lelkünk becsönget az agyunkba és egyszerűen bedobja a táskáját, mint a sulisok iskolakezdéskor az osztályterembe. Aztán telnek, múlnak a napok, a hetek és rájövünk, hogy egyedül élni mennyire más, mennyire elszoktunk tőle, hogy életünk egy-egy mozzanatát „meg kell” osztanunk valakivel. Az egyikőnk pl az életének párkapcsolati szempontból egy nehéz időszakának végén jár, építkezik és utálja a munkáját, míg a másik egy betegség után lábadozik, költözés után próbálja az életét rendbe tenni, egy beteg idős anyukával a hóna alatt.

olvass tovább