Kisebbségi komplexus a párkapcsolatban

A következő szituáció biztos, hogy a te életedben is előfordult már legalább egyszer. Állsz a tükör előtt, és a következő mondatot mondod, miközben a randevúdra készülsz: „Tényleg elég szép vagyok? Biztos, hogy fogok neki tetszeni? Elég jó vagyok neki?”

A magabiztosabb nők lazábban kezelik ezt a fajta szituációt. Ugyanis ha még azt is gondolják, hogy felszedtek pár kilót, akkor is hisznek abban, hogy a párjuk így is szereti őket. Ez lenne a normális, pozitív hozzá állás. Azonban a legtöbb nőnél, persze előfordulhat férfinál is, hogy erősebb az a kétely, hogy a kedvese már nem úgy szereti őt, már nem igazán bízik benne. Ezt a fajta bizalmatlanságot többnyire magadban hordozza, mert elsősorban önmagában kételkedik. A kisebbségi komplexus veszélye rengeteg párkapcsolatban jelen van, és nőt, férfit egyaránt megfertőzhet.

A legtöbb kisebbségi komplexus az önbizalomhiányból ered. A párkapcsolatokon belül akkor jöhet létre kisebbségi komplexus, ha a fél kételkedik a saját értékeiben, kiszolgáltatottnak érzi magát a párjával szemben. Nem érzi, hogy egyenrangú felek lennének. Úgy érzi, hogy alárendelt kapcsolatban él, nem hallgatják meg, nem adnak a véleményére, nem tartják szépnek, se hasznosnak. Egyszóval semminek érzik magukat a párjuk mellett. Azonban ezek a kétségek vádaskodásokhoz, később pedig akár veszekedéshez is vezethetnek.

Mivel a belső feszültséget csak egy ideig tudja az ember elnyomni magában, egy idő után sajnos előjön egy bizonyos formában. Még hozzá féltékenység formájában. Mivel kételkedik magában, nem hisz saját magában, így könnyebben képzeli be, hogy a párja flörtöl más nőkkel, vagy férfiakkal, és minden nőben a csábító dögöt, vagy férfiak esetében az adoniszt látja. Ettől a pillanattól kezdve pedig hisztérikus állapotba kerülhet.
A másik véglet, ha nem szól semmit, csak csöndben ül. Az unott, mosoly nélküli arcán rögtön leolvasható, hogy valami probléma van vele. Megesik azonban, hogy bizonyos emberek más módon próbálják kiiktatni magukban a kezdődő kétségeket, és megtesznek mindent, hogy felhívják a párjuk, környezetük, barátaik figyelmet magukra. Megoldáshoz azonban egyik sem vezet.

A kisebbségi komplexust nem lehet korhoz kötni. Általában a gyermekkorban elszenvedett negatív élmények erősen meghatározzák az önmagáról alkotott képet. Ha folyamatosan azt hallgatta, hogy nem volt szép kislány, nem volt okos, nem volt jó a sportban, nem volt tehetséges, akkor azt sok esetben el is hitte, és ezáltal, felnőtt korában is önbecsülési problémákkal küzd. Ez az érzés kortól független.

Legfőbb okok:
1# Testi adottságok
A társadalom, a média, a környezet által felállított elvárások miatt másképpen néz a testére önbizalma csökken. Ha pedig nincs kibékülve a külsejével, stresszel, idegesebb, görcsöl, nehezebben nyit. A problémák pedig a magánéletében fognak először jelentkezni. A saját kétségei miatt ugyanis a szexuális életében is problémákhoz fog vezetni. Nem tudja magát elengedni, nem tud, a párjára koncentrálni.

2# Képzettség
A másik nagy probléma, ha a párjával nem tudja megbeszélni a problémákat. Úgy érzi, hogy soha semmiben nem kérik ki a véleményét, nem törődnek azzal mit gondol bizonyos dolgokról, ezáltal a következménye pedig önértékelési problémákhoz fog vezetni. Megesik azonban, hogy a párja magasabb iskolai végzettséggel rendelkezik, így a barátai is hasonló gondolkodással rendelkeznek, ami őt feszélyezheti.

3# Anyagiak
Évtizedeken keresztül a férfiak töltötték be a családfő szerepét, és számukra nagyon nehéz volt elfogadni, ha esetleg a párjuk többet keresett náluk. Azóta elég rendesen átrendeződtek a társadalmi státuszok, de most is kényes dolog egy kapcsolatban, ki keres többet. Elég kellemetlen téma lehet egy baráti társaságban, ami egy idő után konfliktushoz vezethet. A legjobb megoldás, ha többet keresel, mint a párod, akkor ne hangoztasd, legyél rá tekintettel, mert ezáltal nem ösztönzöd, hogy ő is váltson, hanem csak még jobban felidegesíted, ami egyikőtöknek sem jó.

A kisebbségi komplexus nem egy gyógyíthatatlan betegség. Nagyon fontos, hogy észrevegyük az apró jeleket, ha pedig konkrét probléma áll fent, akkor beszélni kell róla. Abban a percben, amikor a párunkon a kisebbségi komplexus jeleit észrevesszük, figyeljünk rá, a reakcióira. Tudnia kell, hogy ő a legfontosabb nekünk, és szükségünk van rá, ő életünk értelme. Bíznia, hinnie, tudnia kell, hogy szereted, mert szerethető. Ebben pedig csak te, a társa, a párja, a kedvese tudsz neki segíteni, méghozzá a bizalmaddal. El kell, hogy mondjátok egymásnak miért is szeretitek, tisztelitek egymást, és higgyétek el a válaszok segíthetnek, megerősíthetik az illetőt, és pozitív irányba fordulhat a gondolkodásmódja.