Tinimagazinok: Valljuk be, elég koncentráltan tolták az arcunkba az aktuális hülyeségeket. Persze mi úgy éreztük, ezek a lapok az életre nevelnek: szívből nevettünk a vicces sztorikon, és nem kellett megkérdezni egy felnőttet sem, hogy születik a gyerek mivel a szexrovatból már jó előre fevilágosultunk. Csak hát ne kellett volna a kedvenc poszterünkre heteket, hónapokat várni!
Ósdi telefonkönyvek: Ó azok a gusztustalanul sárga papíros, ósdi telefonkönyvek! Mindig kikeresgéltük belőle az összes ismerős vezetékes számát, de telefonbetyárkodáshoz is szemezgethettünk belőle. A papírgyűjtésen néhány régi ilyen aranyat ért, ma már viszont igazi antik ritkaság.
Vezetékes telefon: A jövő gyermekei már nem fogják megtapasztalni azt a szívinfarktust, amikor egy randi után megcsörren a házi vezetékes telefon – te odarohansz, de épp lekésed a hívást, és igazából gőzöd sincs, ki keresett, amíg fel nem hívod a fél telefonkönyvet. Igazából már szinte teljesen kikopott életünkből ez a szokás, az is csoda ha valaki nem a mobiljával együtt alszik.
Élet a Google nélkül: Lexikonok. Könyvtár. Könyvek. Nem csak néhány kattintás, hanem félnapos kutatómunka! Sajnos mind kihalófélben vannak már, mint a nyomtatott sajtó, de bizony annak idején ezek pótolták a Google-t és a Wikipédiát.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez