Lecke voltál, nem hiba

Sose tudnálak megbánni, annak ellenére sem, hogy senki nem zúzott annyira össze mint te. Inkább szeretném megköszönni, hogy voltál. Köszönöm, hogy azért a magad módján mégis szerettél, köszönök mindent a fájdalom ellenére is, mert tudod van egy részem, ami mindennek ellenére mindig úgy emlékszik majd rád, mintha te lettél volna a beáramló fény az ablakon.

Nem bántalak meg, hiszen nem hiba voltál. Nem egy olyasvalaki, akit könnyű elfelejteni. Megtanítottál, hogy az emberek hiába is ígérik meg, hogy maradni fognak, elmennek, amint lehullanak az első falevelek. Lecke voltál, hiszen megtanítottál arra, hogy mindegy mennyire fáj, rájövök, hogy önmagamban is egész vagyok, hogy senki megerősítése nem kell ahhoz, hogy tudjam ezt. Kellettél az életembe, hiszen megtanultam, hogy milyen mélységekig tudok szeretni, hogy fel tudok állni, akkor is, ha valaki, aki a mindent jelentette, úgy sétál ki az ajtón, hogy be se csukja azt rendesen. Megtanultam, hogy nem tehetek senkit sem a mindenemmé.

Megváltoztattál, tudod rengeteget fejlődtem, azóta, mióta nem beszélünk. És tudod nem haragszom már rád. Mert nélküled, a fájdalom nélkül, amit okoztál nem az az ember lennék, aki ma vagyok. Úgyhogy köszönöm.

• elengedés fejlődés hála lélekhangok

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Varga Emese