Beledőlni a pillanatba

De hálás vagyok, hogy ez így van, mert a jót is akkora lelkesedéssel élem meg, hogy minden porcikám napokig feltöltődik a pozitív energiákkal.

Hálás vagyok, mert mindennek ellenére bele tudok dőlni a mostba. Mert akármilyen szélsőséges is tudok lenni, megélem a pillanatokat, amiket az élet vet elém, és magamhoz ölelem őket, anélkül, hogy görcsösen kapálódznék a másik irányba.

Hálás vagyok, mert tudom, hogy mindig újra lehet kezdeni, és egyáltalán nem gyengeség, ha megéljük az érzelmeink, hanem inkább erő a mai világban. Erő nem beállni a sorba, ahol a maszkot osztogatják, erő kimondani, hogy én nem ezt akarom, erő újra és újra feltápászkodni és feltenni a kérdést, hogy „és akkor mi van?”. Erő látni, hogy lehetőségek ezrei jönnek velünk szembe minden nap, csak ki kell nyújtanunk a kezünk és élni kell velük.

Sosem tudtam közömbös lenni és bár néha nehéz, néha szeretnék érzéketlen lenni és betapasztani a fülem, becsukni a szemem a problémák előtt, összességébe véve soha nem cserélném el ezt semmire. Mert, ha igazán figyelünk, akkor rájöhetünk, hogy sokkal többet ad az élet, mint amennyit elvesz.

Hogy igazából nagyon is rajtunk múlik, hogy most jó legyen.

• élet érzelmek lélekhangok pillanat

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Varga Emese