Nem hiszem, hogy részletes történelmi hátteret kell adnom vagy hosszasan kell, hogy elmondjam, mi is az a Transalp, a motorokat szeretők körében. Ahogyan az mostanában lenni szokott, legendák, nagy presztízsű járművek születnek újjá. Az egyik ilyen a Transapl, amelyet most már egy nagyobb, 755 cm3-s erőforrás hajt a korábbi 700-as (680cm3) erőforráshoz képest.

Sok minden változott, nem csak a köbcentik száma, ugyanis a Honda úgy döntött, hogy szakít a hagyományokkal és az 1986 óta jelen lévő és a többek között a folyadék hűtéses V blokkjáról ismert Transalpot folyadékhűtésű, OHC-vezérlésű, négyütemű, nyolcszelepes, de immár soros erőforrással dobta piacra. A több, mint 10 év szünet után piacra kerülő Transalp ezáltal a nemrég nálunk járt CB750 Hornettel (a teszt itt olvasható) azonos erőforráson osztozik.

Bárki, aki ült a Honda kiváló értékesítési számait produkáló CB500X -én (a tesztünk itt olvasható róla), tudja, hogy ez egy szinte tökéletes motor minden terepviszonyú közlekedésre. A kezdő motorosok és a tapasztaltak is egyaránt élvezik a használható teljesítményt, a könnyű kezelhetőséget, a kényelmet és a takarékos üzemanyag fogyasztást ezen a motoron. Az egyetlen, amivel egyesek kötekedhetnek, az az, hogy egy kis plusz teljesítményre van szükségük, például két személyes motorozásnál és esetleg valamivel fejlettebb elektronikus támogatásra is szükség lehet.

Ezt a Honda is tudja, illetve azt is, hogy fel kell vennie a versenyt például a Yamaha Ténéré 700-zal, Aprilia Tuareg 660-nal vagy éppen a BMW F750GS-sel. Ezért kellett találnia egy középutat a CB500X és a csúcskategóriás 1100-as Africa Twin között. Így született újjá a Honda XL750 Transalp, amelynek tömeg/teljesítmény aránya nagyjából megegyezik a zászlóshajó Africa Twinével, miközben közel 20 kilóval könnyebb nála. A Honda XL750 Transalp egy ideális kompromisszum lehet azok számára, akik az 500X-nél teljesítményben többre vágynak, hiszen közel kétszer akkora 91,8 lóerőt és jelentősen több nyomatékot kínál, egészen pontosan 75Nm-t. 4,2 milliós listaára pedig sokak számára kezelhetőbb, mint az Africa Twiné. Nem beszélve arról, hogy alacsonyabb ülésmagassága és súlya miatt magabiztosabban kezelhető. Sokkal változatosabb terepviszonyok, off-roadozás esetében könnyebben irányítható.

Az új Transalp rendkívül kényelmes üléspozícióval rendelkezik, tényleg azt tudom rá mondani, hogy ki lehet vele motorozni a világból mindenféle fáradság nélkül. Sok esetben a túra-enduró kategóriánál kellemetlenséget, vagy finomabban szólva jelentős megszokást igényel, hogy a lábtartó pozíciója kényelmetlen, ha megállunk a motorral, mert pont oda esik, ahová a lábunkat akarjuk kitenni. Az XL750 esetében ez egyáltalán nincsen így. Nagyon jó a pozíció ebből a szempontból is, miközben a szinte 90 fokos térd és combhajlatot tudjuk tartani motorozás közben.

A kényelmet fokozza a jó kormányszög és a kiváló felfüggesztése a motornak. A kialakítás és a motor tervezése alkalmassá teszi arra, hogy földutakon, országúton, vagy akár városi forgalomban is megállja a helyét. Manapság ez rendkívül fontos, mert sajnos az kevéssé reális, hogy minden útviszonyra külön járművet használjunk.  

   

A szélvédelem szintén kiváló, mint az Africa Twin esetében. Bár nem állítható a szélvédő, de 180 cm-es magasságomhoz teljesen ideális, rezgés mentes védelmet adott a gyári plexi. A színes LCD kijelző rendkívül informatív, jól átlátható és kezelhető. Az Africán található bal kormányra elhelyezett gomb- dzsungelhez képest itt egy letisztultabb, átláthatóbb állapotot találunk. Lefelé pillantás nélkül tudjuk ezt a gomb mennyiséget kezelni.

Ahogy említettem, a motorblokkja azonos a CB750 Hornetével, de az áttételezés miatt teljesen más karakterisztikával rendelkezik. Alacsony fordulatszámon egyenletes a működése, de kimondható, hogy ebben a tartományban nem túlságosan kelt erős hatást. Az igazi pezsgés nagyjából 5-6000 fordulatszámnál érkezik, itt érezhetjük a Transalp sportos oldalát. Ez azt jelenti, hogy átlagos 110-120-as tempónál, ahol 4-4500 körüli fordulatszámban jár a motor, biztosan vissza kell váltani, ha egy lendületes előzésbe akarunk kezdeni. Többek között ekkor is ideális és kényelmes lehet az extralistán található gyorsváltó, amelyet úgy vélem érdemes 110 ezer forintért beleválasztani a konfigurációba.

Ami nekem az új Transalpban egyedül nem tetszett, az a hangja. Ez nyilvánvalóan ízlés kérdése és lehet másoknak ez nem okoz problémát, de számomra erőtlennek hatott és nem fejezi ki megfelelően a 92 lóerős teljesítményt, amivel egyébként a motor rendelkezik.

A motor kormányzása pontos a 21” -es első és 19” -es hátsó keskeny gumik által. Itt érdemes megjegyezni, hogy ezek azonos méretű felnik, mint az Africa Twin esetében. Annyi viszont különbség, hogy a Honda ez esetben tömlős gumikat választott.
A jól motorozhatóság konfigurációjához tartozik egy kellemes fék és futómű kombináció. Könnyen megszokható, kellemesen vezethető, irányítható a Transalp.

Nem tudom azt mondani, hogy kiemelkedő képességekkel rendelkezik az XL750. De semmilyen helyzetben, útburkolaton vagy vezetési körülmény során sem okozott csalódást. A legtöbb esetben középső testvérnek a legrosszabb lenni. Nem tudod előhúzni a legkisebb, legcukibb kártyát, de azokat az előnyöket sem, hogy a legerősebb vagy az összes közül. Az egyetlen lehetőség, hogy mindenkitől csak a legjobbat „öröklöd” és semmit sem, ami nem igazán szerethető bennük. Az XL750 Transalp esetében úgy tűnik ezt jól sikerült megoldani.

• Honda Transalp teszt Honda XL750 teszt Honda XL750 Transalp teszt Transalp 750 Transalp 750 teszt

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!