A boldogság nem maga a cél, sokkal inkább melléktermék, amiért cselekedned kell. Olykor kockáztatni. Felrúgni mindent, ami régi, ami áporodott, ami elavult és már nem visz sehova. Mert csinálhatod azt, amit eddig, az eredménye végül ugyanaz. Ahhoz nem kellek, és a másik sem.

Azt egyedül is tudod tovább csinálni. Változtatni, belátni, hogy ami eddig nem működött, az nem azért van, mert te, mint nő, vagy mint férfi nem vagy elég jó, hanem mert félsz az érzéseid kimutatásától, és lusta vagy a rossz szokásaidon változtatni. Sőt, talán nem is tudod, hogy vannak. Félsz ránézni, a másiknak ez miért is lehet rossz? Nem szólsz, nem beszélsz, ám hárítasz, védekezel.

Talán kiakadsz, a változtatás szemernyi igénye nélkül. Majd vakmerően borítasz mindent! De nem ahhoz kell erő, hogy ezt megtedd, sokkal inkább ahhoz, hogy nehéz, konfliktusos helyzetekben békésen uralkodni tudj magadon. Mert a bátorság az, amikor tudod, hogy félsz elmondani, kimutatni, mit érzel, mit szeretnél, mit, hogyan szeretnél, sőt mit nem, de ennek ellenére cselekszel. Bele kell állni a változtatásba! Ki kell fejezned önmagadat! Beletenni a szándékot. Mert a szándék, az nagyon fontos. Tudod, az ember sokszor nem azzal vétkezik, amit csinál, vagy azzal, amit nem csinál, sokkal inkább azzal, hogy ártó gondolattal, szándékkal nyilvánul meg.

A komfortzónán belül nincs fejlődés! És amikor a barátnőd ébreszt rá a saját nézetedre, na, akkor jössz rá, hogy itt most tényleg cselekedned kell. És ne félj, lesz muníciód.

Lehet egyetlen mondat, hogy rájöjj, ha nem teszel semmit, nem is lesz semmi. Kilépsz vagy mész, de elő kell jönnöd az árnyékból. Elő kell jönnöd a sötétből szívvel, lélekkel. Ha eredményt akarsz, tudnod kell, hova akarod eljuttatni a kapcsolatodat, és igenis megtalálni mindazt az eszközt, ami eredményhez vezet.  Ám, ahhoz, hogy figyeljünk egymásra, le kell lassulni. Manapság senkinek sincs ideje, türelme a másikra, és csodálkozunk, hogy magányosak vagyunk. Félre kell tenni mindent! Legfőképp a sértettséget.  Az, aki nem menekülve az érzései elől önmaga akar lenni, nem félhet a csalódástól. „Anya, csak ne állj ellen!”- mondta a fiam. Egy életre megjegyeztem. Honnan ilyen okos ez a gyerek? Mert csak annyit kért, hogy hallgassam meg. Sokszor, hidd el, még megoldani sem kell. Csak meghúzni magad. Meghallani, ami bántja. Te nem tudhatod, mert ő éli át. Ne okoskodj! És ha Ő úgy érzi, akkor az úgy van! Nem védekezni, csak végighallgatni. Rezzenéstelen arccal. Olykor nagyon nehéz, mert ő sem tudja, hogyan mondja el neked. Miközben azt érzed, de hát te nem! De, igen. Te csináltad. Csak észre sem vetted.

• életszemlélet lélekhangok

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!