„Tudod, néha eszembe jutnak azok az idők, amikor még csak az ismerkedés fejezeténél tartottunk kettőnk történetében. Mikor még minden olyan izgalmas volt, és semmi másról nem szóltak a napjaink, csak az izgatott várakozásról: vajon mikor hív fel, vajon neki is görcsben van a gyomra, amikor a következő találkozóra gondol? Mert ugye lesz következő?"

Sosem fogom elfelejteni, mennyire imádtam minden egyes porcikádat, hogy rajongója voltam egyetlen mosolyodnak, hogy azt kívántam: bár minden reggel melletted érne, hogy amíg még alszol, csendben figyelhessem az apró ráncokat, a mély lélegzetvételeket, amikbe külön-külön, mind szerelmes voltam. Az évek múltával sokszor elfelejtünk ismét megállni, hogy újra kiélvezzük egy kézfogás, egy csók, egy érintés pillanatát. Talán mert annyira jól ismerjük a másik minden tulajdonságát, már lámpafényben is láttuk, nem titok többé, hogy néz ki meztelenül. Tudunk a külseje, és a belseje szépségeiről, de hibáiról is. De sajnos, amit ismerünk – még ha jó dolog is - az idővel megszokottá, néha szinte már unalmassá válik. Mintha az idő múlásával fordítottan arányosan vennénk egyre természetesebbnek azt, amit régen csodálattal imádtunk, és akadnánk fenn egyre inkább a legapróbb negatívumokon is.

„Nem tetszik, ahogy eszik, utálom, hogy mindenhol ott van a zoknija, idegesítő, ahogy az apámmal röhög. Mindig ilyen furán állt a haja, vagy csak eddig nem vettem észre? Hogy gondolhatja, hogy ez az ing összhangban van azzal a szörnyű cipővel? „

Ugye, hogy az első randikon semmi hasonlónak nem tulajdonítottunk jelentőséget, sőt, egyáltalán észre sem vettük mindezt? De mégis, honnan tudhatnád, hogy milyen ember az, akit beengedsz az életedbe? Nyilván, lehet sejteni, azért néhány találkozás elég ahhoz, hogy lásd, milyen típusú emberrel is vagy éppen. De az apró dolgok csak évek múltával jönnek elő, és ha így nézzük: zsákbamacskát veszünk, amikor komoly kapcsolatot tervezve társat választunk magunknak.  De ha telik az idő, és még mindig ott vagy mellette, ha a jó dolgok még mindig százszor, ezerszer fontosabbak, értékesebbek, mint az a néhány idegesítő szokás, akkor tudhatod, hogy érdemes energiát fektetni ebbe a kapcsolatba. Mert igenis, kell bele fektetni. Hiába találod meg azt, aki hozzád hasonló, ahhoz, hogy teljesen passzoljatok, mint a puzzle, bizony össze kell csiszolódni. És ez nem megy egyről a kettőre.

Egyszer, mikor teljesen el voltam bizonytalanodva afelől, vajon a jó ember mellett vagyok-e évek óta, azt kérdeztem anyukámtól: „Mi van, ha évekkel később ez csak még rosszabb lesz, ha sokszor leszünk különböző véleményen, még a fontos dolgokkal kapcsolatban is?” Erre ő valami olyasmit mondott: „Mindig lesznek pontok az életben, amikor nem értetek egyet, amikor a pénzzel, lakással, gyerekkel kapcsolatos dolgok miatt fogtok veszekedni, de ez a természetes. Viszont nemcsak neki, neked is alkalmazkodnod kell majd, csak így működhet egy kapcsolat.” És mivel egy 20 éve jól működő házasság után mondta ezt, azt hiszem, jól tettem, hogy hittem neki.

• párkapcsolat problémák szerelem

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!