Pedig ez is szépnek indult, sajnos senki nem szólt az elején, hogy már a csomagolás sem stimmel, így nem érdemes bontogatni tovább. Csodaszép tavasz, a világ újjáéled a szívvel együtt, mely újra hevesen ver.

Elvarázsoltál és én beléd estem, elképzelt rózsaszirmokon lépkedtem előre miközben fogtam a kezed. Imádtam veled beszélgetni és nevetni és olyan daliásnak láttalak, akár valami romantikus filmnek szívtiprója. Igyekeztél elbűvölni és én ezt hagytam, sőt akartam minden porcikámmal. Úgy éreztem köztünk minden passzol, mi vagyunk azok, akiket az égiek is egymásnak szántak. Később persze kiderült, hogy nem rózsaszín szemüvegen át láttam az életem, hanem rózsaszín köd költözött be a szemem, az agyam, a fülem és egyéb érzékszerveim helyére és átvették az irányítást.

Én valami tökéletes masszában éltem a mindennapjaimat és el is hittem minden rezdülését. Becsaptam magam. Bár nem tudatosan, mégis elég árulás az, hogy akartam ezt a helyzetet. Akartam a tökéleteset, a szépet, az irigylésre méltót és úgy gondoltam én is vagyok olyan jó, mint más, tehát nekem is járhat egyszer az életben.

Te persze benne voltál nyakig, teljesen elvarázsolt az én cukormázam és kihasználtad, ahogy csak lehetett. Mindent megcsináltattál és az összes lenyúzható bőrtől megszabadítottál, mert neked jár. El is hitted, hogy te vagy az alfahím az élet koronája és neked semmit sem kell tenned ahhoz, hogy tökéletességed beragyogja a világot. Őszintén szólva, ha egy kicsit lustább ember lettél volna, a lajhárok sorban álltak volna oktatásért nálunk.

Ezen ponton már jöttek a jó tanácsok, hogy nem olyan ez az élet amilyennek én gondolom. Sok-sok tényfeltárás engem is ráébresztett, hogy miben élek és nem is értettem miért csinálom ezt. Akartam a képzelt világomat, olyan jó volt ott, olyan tökéletes volt minden és a valóság annyira zord volt és kegyetlen. 
Ez a kiábrándulás volt a mérföldkő, hiszen innentől tisztán láttalak és akartam, hogy társként működj, nem valami nagyúrként, akit kiszolgálnak. Hát ez az ami nem jött össze. Borzalmas feszültség uralkodott el cukorfalán és aztán vége is lett a románcnak, mintha nem is lett volna.

Miattad szoktam le a rózsaszín ködről. már nem tudok elrugaszkodni a valóságtól ilyen szinten, soha senkit nem fogok olyan tökéletesnek látni, mint téged. Téged, aki soha egyetlen percre sem érdemelte meg. te csak elveszel az emberből és nem hozzáadsz, veled csak veszíteni lehet és tanulni, de nyerni sajnos nem. A leckét köszönöm, de azért kérem az égieket, hogy soha többé ne sodorjanak ilyen embert az utamba, mint amilyen te vagy.

• csalódás lélekhangok szerelem

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!