Szokták mondani, hogy mindenki valamit jelent az életünkben. Eltűnődöm, hogy én a tiédben vajon mi lehettem.

Remélem, nem gondolsz neheztelő érzelmekkel rám. Nem él benned a hibáztatás és nem táplálsz haragot felém. Nem mondom, hogy okod lenne rá vagy akár nekem, ilyen időtávlatból már nem is lényeges kérdés. Bízom benne, hogy amikor eszedbe jutok, mosolyt csalok az arcodra.

Vannak még mindig olyan viccek, amikről te jutsz az eszembe. Beszélünk még vagy, már egyáltalán nem az sem számít. Bennfentes poénok, amiket más nem ért, biztosan emlékszel még te is rájuk. Eszedbe jutnak, és ha nem is mutatod, de belül elmosolyogja magát a lelked.

Lehet, hogy túl érzelgősnek tűnnek a gondolatok, de nem ildomos félreérteni őket. Nem vágyakozom sem újrakezdésre és nem a múltban élek. Ez egy szentimentális gondolatfuttatás, amiről ha tudnál, vagy kitárt szívvel fogadnád vagy nem, azért az előbbiben reménykedem. Mindent átéltünk és a társadalom és a körülöttünk lévő emberek elvárásainak megfelelően nem beszélünk a múlt kapcsolatokról csak akkor, ha gyötrődünk.

De ez nem igaz, ugyanúgy egy megélt élmény, mint egy nyaralás. Nem fogok heteket, hónapokat és éveket kitörölni az életemből, mert a társadalom szerint az lenne a helyes. Volt ott jócskán szép emlék is attól, hogy nem a tervek szerint mentek a dolgok és vége lett.

• elmúlás lélekhangok párkapcsolat

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!