Ovi, suli az erdőben
Honnan is jöhetne egy ilyen ötlet, mint egy igencsak sok zöldterülettel rendelkező országból, Svájcból. Eredetileg 4-7 éveseknek, ami ugye nálunk még inkább ovi, illetve az iskolás évek legeleje.
Erdei iskola már nálunk is van, sok helyen benne van az iskola pedagógiai programjában. Más országokban azonban már jóval előbb kijut ebből az élményből a gyerekeknek, igaz először csak három napra, de már akár első év végén is mennek, és nagyon élvezik. Persze van, aki hiányolja a szüleit, így a tanítóknak volt feladatuk az esti lélekápolásnál. Arról lehet vitatkozni, hogy vajon mikor felkészült már egy gyerek egy ilyen többnapos távollétre a családtól, az otthontól, ráadásul az életkoron túl ez a kérdés nyilván személyiségfüggő leginkább. Az óvoda, amelyet említünk Svájc északi részén, Langnau Am Albisban található. A gyerekek énekléssel indítják a napot, aztán mese jön, étkezés, majd szabad játék az erdőben, ahol a pedagógus nem is feltétlenül látja őket minden pillanatban, hogy hol vannak. Persze erre nem mindenütt vannak meg a lehetőségek és adottságok, de talán abból, ami van, érdemes kihozni a legtöbbet. Az amerikaiak ennek kapcsán azt a tanulságot vonták le, hogy a gyerekek ideje náluk már kezdettől nagyon be van osztva, körülölelve a technológiával, kevés lehetőséget adva a kísérletezésre, a természet, a külvilág szabad tapasztalására, esetleg úgy is, hogy nincs mindig felnőtt vagy nyomkövető a gyerek nyomában. Az angolszász rendszerben a gyerekek bár játékosan, de sokkal hamarabb elkezdenek írni, olvasni tanulni, mint akár nálunk.
Magyarországon abból a szempontból jobban állunk, hogy egy valóban jó óvodában, ahol nem időre kimért foglalkozások vannak, ott a gyerekek lehetnek nyugodtan gyerekek, most már inkább 6, de akár 7 éves korukig. Utána viszont kemény váltás a poroszos iskolarendszer elvárásainak megfelelni. A legfrissebben bekövetkezett változások következtében, egy elsős is akár 6-7 órát tölthet az iskolapadban, és még szerencséje van, ha közben megebédel; illetve bent töltheti szinte az egész napot igencsak szabályozott körülmények között az iskolában, délután 4-ig. Azonban érdemes azon is elgondolkodni, hogy mennyire is tartjuk rövid pórázon a gyerekeinket, és az az igazság, hogy nem könnyű őket hagyni kikerülni a látókörünkből, pedig alighanem valóban hagyni kell őket egyre többet tapasztalni, mert csak így fogják érzékelni azt is, hogy mik a saját határaik. Mert ha az ember mindig ott van, hogy elhárítsa tőlük a kellemetlenséget, vagy akár a fizikai veszélyt, amire persze minden szülő, érthető módon törekszik, akkor sosem fogják megtanulni, hogy ők maguk mit tudnak tenni annak érdekében, hogy elhárítsák azt. A svájci erdőben is volt egy kis sátor, ahová az időjárás viszontagságai elől behúzódhattak a gyerekek, és lehet, hogy mondjuk a téli hidegben a kint vacogást már nem élvezték minden pillanatban maradéktalanul, ám a szülők tanúsága szerint nem lettek betegek.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez