Telnek a szürke mindennapok, úgy érzed, beleszakadsz abba, amit cipelned kell, viszont senki sem érti meg, hogy attól függetlenül, hogy te mindezt önszántadból teszed, néha nehézzé válik, akár egy zsák, tele régi kacatokkal, amiktől képtelen vagy megszabadulni.

Belebolondulsz abba, hogy nem beszélsz róla, egyszer és mindenkorra úgy érzed muszáj elmondanod, mert nem bírod tovább. Kifakadsz, mert azt tapasztalod, a partnerednek nem tűnik fel, hogy mit csinálsz, azt veszed észre rajta, hogy nem lát a saját szemétől, hogy belenyugodott, te mindent meg tudsz tenni, hisz neked ez nem jár erőfeszítésekkel. Látod rajta, hogy neki már egyértelmű, mindennapos, hogy EZ VAGY TE, de közben nem érzed úgy, hogy megkapod azt a megbecsülést, azt az értékelést, amit várnál, amiről úgy gondolod, hogy megérdemelnéd. 

Mindig beleadsz mindent, igyekszel a száz százalékot nyújtani, de van, hogy neked is nehéz, zűrös napod volt, és csak kilencven, esetleg csak hetven százalékot tudsz teljesíteni. Ekkor szinte már azt érzed, hogy minden szétesik. Azt érzed, hogy a te száz százalékod a mérvadó, és ha kéne egy kis kiegészítés, a másik nem tudja beleadni azt. A lényeg, hogy mindig teljes legyen, hogy az eredmény mindig az egész legyen, viszont ez nem működik. Nagy rajtad a nyomás, mert nem akarod, hogy széthulljon minden, de erőd sincs épp ahhoz, hogy teljes beleadással küzdj.

A szerelem nem folytonos küzdelem. Nem cipelheted te egyes egyedül a párkapcsolat darabkáit attól félve, nehogy valami kicsússzon a kezeid közül és már semmi se legyen a régi. Nem lehetsz folytonos nyomás alatt, amiért egyedül maradsz ebben az útvesztőben. Észbe kapsz és feltűnik, hogy mennyi mindent feladtál az egészért, és aztán megkérdezed magadtól, hogy ő megtette volna legalább ennek a felét? Csak mert van egy határ, ami felett már te magad sem teljesíthetsz. Beleuntál, hogy te vagy az, aki négy órakor pontban vacogva várja, hogy leszálljon a végre a villamosról, de csak telnek a percek, te elgondolkozol, és nem tudod, a gondolatok fájnak jobban, vagy a bőrödön át behatoló fagy. Utána megjelenik széles mosollyal az arcán és kitölti az űrt, amit órákra hagyott benned, mégsem az igazi már.

Belefáradtál, hogy a péntek délutánok úgy telnek, hogy te próbálod lekötni magad, de percenként leskelődsz ki az ablakon, hogy vajon megérkezett-e. Hogy vajon beparkolt-e a kocsival, amely annyira sok közös emléket hordoz magában, hogy mikor merengsz, bármelyik percben le tud gördülni egy könnycsepp.
Mindezek után lassacskán észreveszed, hogy az ő döntése miatt a te életed is megváltozott. Hozott egy döntést, amely hatalmas hatással volt a kapcsolatotokra, sosem kérte ki a véleményed, te pedig elfogadtad, mert ez volt az álma. Azt ígérte semmi sem fog megváltozni, hogy mi kibírjátok, te pedig elhitted, hisz szerelmes voltál.

• értékelni a másikat lélekhangok párkapcsolat párkapcsolati problémák

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!