Neked nem bocsátok meg

Nem te vagy az, akinek büntetnie kell. Őszintén megvallva, nem túl kedves tőled, hogy magadra vállalod a szerepet, és Lucifernél is aljasabb eszközökhöz nyúlsz. Én pedig attól függően, gyengeségem melyik fázisában vagyok, hajlok meg csapásaid súlya alatt. Néha szavak nélkül némán szenvedve, mosolyra húzódó szám szorítja magába mennyire nem vagy fair. Néha pedig ordítva a tehetetlen dühtől, mert földi létem túl korai szakaszán találkoztam a főgonosszal, és kevés vagyok a legyőzéséhez. Egyetlen fegyverem nekem tényleg a békülésre képesség. Furcsa misszióvá vált számomra, pozitív nyomot hagyni azokban, akikkel a sors összehozott. Továbblépni anélkül, hogy üstjükben bosszú bájitalát kevergetve akarjanak elátkozni, gyűlöletet injekciózva egyenesen mellkasuk közepébe.

Szóval itt vagy te, kisbetűvel. Aki szeretni nem tudott, de utálni ezer okot is talált, és itt vagyok én, aki ezt nem bocsátja meg neked. Amit te látsz, ha rám nézel, azon nem tudok változtatni. Akartam, szó se róla. Mindent megpróbáltam, hogy a te szemeid mércéjének is megfeleljek, de azt hiszem, a fejünkkel van a baj. A tiéddel, mert már-már perverz módon élvezed, ha ócsárolsz és fájdalmat okozol, és az enyémmel, mert eddig erőlködtem, hogy meggyőzzelek, ennek semmi értelme. Ezért most eldobom az egyetlen fegyverem, és haragszom én is. Ne aggódj, menni fog! Te próbáltad elásni magad nálam, de én inkább új szintre emelem a kapcsolatunkat, és az agyam padlására dobozollak. Alkoholos filccel ráírom: az emberek, akiknek képtelen voltam elnézni vétkeiket. Mert azzal, amilyen messzire mentél, valami újat tanítottál. Vannak szavak és tettek, amelyeket megérthetünk, elfogadhatjuk, hogy önzésből és kétségbeesésből kimondták és elkövették őket, de megbocsátanunk nem kell.

Megbocsátanunk nem kell.

Előző

2 / 2. oldal

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!