A Négy nő nem mese, hanem egy folytatásos webregény. Olyan kapcsolatokról és viszonyokról szól, amik lehetnének bármelyikőnk kapcsolatai vagy viszonyai. A négy nő mesél és mi megismerünk életeket, fájdalmakat, örömöket. Őszinték, nem titkolják gyengeségeiket és gonoszságaikat, hiszen olyankor beszélnek hozzánk, amikor nincs rajtuk az álarc, vagy nem bújnak felvett szerepeik mögé. Ilyen lenne az, ha belelátnál a barátnő vagy a szomszéd asztalnál ülő kollegina fejébe. Egyszóval kegyetlen.

Sokáig voltam a szeretője. Két év hosszú idő úgy. Semmi más nem érdekelt, csak hogy a felesége legyek. Egy nő megérzi, kivel akarja játszani a családot. Akkoriban kezdett felívelni a karrierem, és Zolival az első munkahelyemen találkoztunk. Ő volt az ügyvéd, én meg a friss diplomás marketing gyakornok. Gyakran belém botlott a kávéfőzőnél, eleinte véletlenül, aztán szerintem már direkt arra jött és csipkelődő megjegyzéseket tett a külalakomra. Tudtam, hogy baromira bír, de láttam a gyűrűt az ujján. Mondjuk nem érdekelt. Nem foglalkoztam vele, hogy családos.

Fiatal voltam, feszes volt a seggem, a dumám meg pikírt. Beszóltam neki a kávégép előtt. Mondtam, hogy főzze meg magának a kávét. Attól még, hogy gyakornok vagyok, ne nézzen hülyének. Bejöttem neki. Először csak egy gyors numera volt az irodában zárás után. Nem is volt jó az első alkalom. Kicsi volt a farka és szarul csókolt, sehogy nem éreztem a száját az enyémhez valónak. Azóta is nehezen bírom megcsókolni. Ezt persze soha nem vallottam be neki. Ő azt hiszi jó. Aztán valahogy a munkaidő utáni szexek rendszeressé váltak, és lassan kezdtem megszokni a testét. Az agya baromira bejött, meg tetszett a pénze, és az is izgatott, hogy felesége van. El akartam venni. Győzni akartam egy ilyen helyzetben. De ő ezt nem tudta. Belémhabarodott. Imádta a ridegtartást, hogy nem nyavalygok utána és hogy nem hívogatom.

Két évig nyomtuk így. Fél év után kivett nekünk egy lakást az Andrássy úton. Kényelmes és szép lakás volt. Oda jártunk fel kefélni. Nem engedtem fel a saját bérletembe, dehogy engedtem. Ő nem mesélt a családjáról, én nem engedtem be magamhoz. Ez volt a szabály. Persze az igazság az volt, hogy szégyelltem a szánalmas kis lakást a Szondiban, ahol akkor laktam. Aztán eltelt még egy fél év, és megbeszéltük, hogy ne fizessem feleslegesen a Szondi utcát, költözzek be az Andrássyra, berendezi nekem. Addig ugyanis csak egy ágy volt benne, meg két szék és egy asztal. A hűtőben rendszerint tartott egy karton mentest, volt még némi vodka is. Azzal lazított, ha a felesége sokat csesztette, és nem állt fel a farka. Utáltam, ha vodkát ivott, még ma is utálom, ha iszik. Olyankor még jobban nem ízlik a szája.

Az asszonyt két év után hagyta el. Emlékszem a pillanatra, amikor bejelentette. Ültem a párkányon és cigarettáztam. A híradóban épp bemondták, hogy érkezik az orosz államfő, és le lesz zárva egy napig az utcánk. Lerögzítik az aknafedeleket is. Ezen röhögtem. Belépett az ajtón és közölte, hogy elmondott mindent otthon. Mondjuk olyan sokmindent nem kellett már bevallani. Elza amúgy is rájött addig mindenre. Boldog voltam, de az a különös, hirtelen jött boldogság csak néhány percig tartott. Mostmár nincs miért küzdeni. Itt van, az enyém, megkaptam szőröstül, bőröstül, egészben. Tiéd a férfi, Nóra, helló örülj már. És szórakozottan örültem.

Szeretem Zolit. Megszerettem. Egy rugóra jár az agyunk. Azt mondtam magamnak: nekem ez a pali kell, én vele el tudom képzelni az életet. Cinikus, mint én. És ez tetszett. Ez tetszik ma is benne. Talán csak ennyi maradt. Ritkán szexelünk, max részegen. Sokat járunk mulatni. De ez így talán rendben is van 9 év házasság után. Azt hiszem.

Nóra

Az előző rész ITT olvasható! Folyt. köv.

Kép: Roy Lichtenstein

• négy nő novella szentesi éva

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!