Elutaznék Párizsba, ahol az összes titkos helyemre elmennék, és mindent, de tényleg mindent lefotóznék az utókornak. A karácsonyt pedig New Yorkban tölteném a spórolt pénzemből.

Nem venném túl komolyan önmagamat. Sem pedig a történéseket, hiszen az élet a változásról szól, és semmi nem ér annyit, hogy az itt töltött időnket szorongással és belső békétlenséggel töltsük.

Minden hónapban kimennék a nagyszüleimhez a temetőbe, és csak mosolyognék, hiszen hamarosan, úgyis újra látom majd őket.

De, ami a legfontosabb az az, hogy ebben az egyetlen évben megszámlálhatatlan emléket és élményt gyűjtenék még össze, mert tudnám azt, hogy az ember számára az emlékeinél semmi sem lehet fontosabb. A szép emlékeink esélyt adnak a reményre, a rossz emlékeink pedig segítenek abban, hogy tanuljunk belőle. Hiszen az emlékek tartalmat adnak az életünknek, tartalom nélkül pedig nem létezik boldogság.

És hogy mit csinálnék az utolsó 365. napomon? Mindenkinek, aki valaha jelentőséggel bírt az életutam során, írnék egy levelet, hogy elmondjam, köszönöm! Szeretlek Titeket, és így volt tökéletes!

Instagram: @glam.poetry

• élet emlékek lélekhangok

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!