Őszinteség, és tiszta, világos szavak nélkül csak szeparált, magányos lakatlan szigetekre sodródunk egymástól. Kár a fájdalomért, és az elvesztegetett időért. Kár a hosszan tartó csend periódusokért is, csak az értetlenség, és a kiégés erdejébe sodornak. A szerelem és a tisztelet felbecsülhetetlen ajándékok. Ha valaki képtelen ezt viszonozni, akkor nem érdemli meg, hogy bármit is adj önmagadból. Az önbecsülésednek tiszta, átlátható határa van. Nem vagy karitatív szolgálat, online katalógusból kiválasztott kellemes társaság, kulináris élmény, vagy látogatható szépség. Nincsenek funkcióid, nem csupán szexre, főzésre, vagy kulturális eseményekre vagy programozva. Sutba kell vágni a játszmákat, kissé unalmas az állandó készenlét, görcsölés, a a kényelmetlenül fájó megfelelési kényszer. A játszmák csak a valódi, őszinte intimitás pótlékai.

A „totál be vagyok havazva” a gyávák és az érdektelenek kifogása. Ha valakinek számítasz, akkor soha nem lehet annyira elfoglalt, hogy ezt ne mutassa ki. Felgyorsult a világ, mégis a napot saját épülésünk és kedvteléseink függvényében osztjuk be, vagyis arra van időnk, amire akarjuk, hogy legyen. Ezért a „nem tudtalak visszahívni, totál be voltam havazva” hordozzon számodra lényeges, ordító üzenetet. Ebben a kapcsolatban nem vagy fontos, és semmi keresni valód benne. És még egy fontos dolog: ha tudni akarod a választ, meg kell kérdezned. Nem kell álmatlan éjszakákon át, izzadtan, kétségek között, gyilkos gondolatokkal a fejedben vergődnöd. Nem kell hűtlenség-algoritmust felállítani, mielőtt bármilyen háttér információról tudnál. Nem kellenek a rémtörténetek sem a kapcsolat lassú haláláról. Meg kell kérdezned, ha bármilyen kétséged van. Miért elérhetetlen érzelmileg? Miért nem válaszol a hívásaimra? Fel kell tenned a kérdéseket nyugodtan. Különben soha nem tudod meg a választ.

Minden önbecsülését vesztett nőnek vissza kellene utaznia az időben, hogy megtalálja régi önmagát. Vissza kellene lépni abba a dimenzióba, amikor még volt tartás, büszkeség, méltóság, és elvek, melyekhez tartotta magát. Ahol, ha mégis megbotlott, akkor felállt, és emelt fővel koronát igazított, igen, azok voltak a szép idők. Ma többségünknek fogalma sincs milyen egyetlennek lenni valaki számára.

Szeretsz valakit, de arcul csap a felismerés, hogy a szeretet mégsem győz le mindent, és számos ellenérv emel barikádot a közös boldogság elé. Szeretőnek lenni gyakran csupán egyoldalú karitatív tevékenység, amely során elszürkült, befásult férfiak házaséletét színezed újra. Közben fokozatosan szürkíted, és halványítod a sajátodat, és a folyamat végén hiába keresed az igazi arcod különös ismertetőjegyeit a tükörben. A szeretőség egy érzékeny, lélek-intelligens nőnek nem való, nem való a képzelt szerelemketrecben való ücsörgés, ahol egyre csak várunk, ahol sosem kapunk eleget, akkor sem, ha a test jóllakott, a lélek sajnos halálra éhezik.

Minden önbecsülését vesztett nőnek vissza kellene utaznia az időben, hogy megtalálja régi önmagát. Vissza kellene lépni abba a dimenzióba, amikor még volt tartás, büszkeség, méltóság, és elvek, melyekhez tartotta magát. Ahol, ha mégis megbotlott, akkor felállt, és emelt fővel koronát igazított, igen, azok voltak a szép idők. Ma többségünknek fogalma sincs milyen egyetlennek lenni valaki számára.

Bevonzod őt, vagy beengeded? Mindig a nő választ.

• boldogság nő őnértékelés szabad akarat választás

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!