Nincs olyan, hogy fekete vagy fehér. Erre hidd el, nekem is rá kellett jönnöm. Számtalan árnyalat létezik, hát légy elfogadó és válaszd azt, ami hozzád a legjobban illik. Minden kapcsolat tiszta lap. Viszont nem véletlenül az a párod most, aki. Valamire szövetkeztetek, vagy akivel nem vállaltad ezt a szövetséget, az a távolból a hiányával tanít. Másképp, de valamire.

 A kérdés az, hogy rájössz-e, mire? Valamire, amire neked a boldogságodért, amit annyira szeretnél, szükséged van. Megítélés, azaz a viselkedése kritizálása nélkül. Feltenni a kérdést magadnak, mit akar tanítani ez a helyzet nekem? Ugye, hogy nem egyszerű? Csak ne ragadj bele a fájdalomba! Megérteni akarj! Talán azt, hogy vállald az érzéseidet. Vállald, azaz mutasd ki! Ja, hogy ez most nem egyértelmű? Az eddigi kapcsolataid működése, mondd mutat-e valamit, amit éppen ismételsz? 

Tapasztalataim szerint a párkapcsolatunkban a tét egyrészt az érzékenységünk, vagyis a sebezhetőségünk, a gyengeségünk felvállalásának a mersze, az érzéseimmel való összekapcsolódás visszaszerzése, - amiről úgy szoktak írni, hogy vállald fel - vagyis az önszeretet megtalálása a tét. Önámítás nélkül tisztán felismerni, hogy ami történik, az jó vagy nem jó nekem. A másik felmentése nélkül, mert bár a kapcsolat valóban reláció, de az érzésem meg valid! Valóban azt kapom-e, ami jó nekem, amitől biztonságban érzem magam? Ha nem, mit tudok tenni érte vagy ellene, hogy így legyen? És pont. 

Az, amikor már nem ragaszkodunk, nem mentjük fel a másikat a felénk tanúsított elutasító, lekicsinylő, „jaj ne már, ez nem akkora gond, túl érzékeny vagy, nem is értelek most miért hisztizel” nézőpont elfogadása alól, hanem vállaljuk azt, amit érzünk. Ami nekünk nem jó! Ez van! És merjük kifejezni, ha valami bántó, akkor is, ha ebből a másik semmit nem vett észre. Itt lehet, kérem változni! Itt lehet valamit közösen másképp csinálni az újért!

Igen, a kapcsolati függés ugyanakkora fájdalom, mint a másik megbántottságára való érzékenységünk elvesztése, ami az érme egyik és a másik oldala. És lehet, hogy csak annyit érzékelsz, hogy „ez így nem stimmel.” De látod-e mit teszel bele te a kapcsolatodba és miért reagál így a másik? Ehhez kell az önreflexió és a másikkal való azonosulás képessége, hogy empátiát, akarom mondani együttérzést gyakorolj. Mert valaki mindig több megértést akar, a másik meg köznyelven szólva annyit, hogy ne b@szogassák! És ez az, ami soha nem ér össze. 

Az ellenpólus két oldala, ahol nézőpontváltás szükséges. Ha nincs feloldás, felismerés kell! De hogyan is volna lehetséges, ha önmagad érzéseivel szemben is tagadásban vagy, így a másik viselkedésének is csak a nehézségeit látod? A feladat az, hogy rajta keresztül érts meg önmagad. Ne menekülj! Kapcsolódj össze! Minden meg nem értettséget egy új megközelítéssel orvosolj, miközben a helyzet türelemre, őt pedig elfogadásra tanítja és fordítva! Mindegy is. A végeredmény a lényeg. És igen, lehet, hogy egyből nem fog menni. A tudás megszerzése és az azt megelőző segítségig, egyedül talán nem. Ezért is van, hogy éveket pazarolunk el ugyanazokat a köröket futva, egy számunkra méltatlan kapcsolatban, mert sem változtatni rajta, sem a miértjeit megérteni nem tudtuk, pedig már tovább mennél. Mondjuk, ha nem csak magadra fókuszálnál hiányodban, hanem adásban gondolkodnál, milyen eredményt kapnál? Ha azt adnád, amit kér, bár eddig megtagadtad tőle, rájönnél-e a megoldásra? Miért kellene hozzá elveszítened? Mondjuk, valóban sokan teszik. 

Mert nem a probléma a gond, hanem az, hogy semmit sem tudunk a probléma természetéről. Ne söpörd az érzéseidet feloldás nélkül a szőnyeg alá! Mert akkor menthetetlenül vége lesz.

Tőrincsi Tímea

https://www.facebook.com/torincsitimea

• boldogság párkapcsolat

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!