Miért megy nehezebben a férfiaknak a bocsánatkérés?

A férfiak elzárják érzelmeiket, szimbolikusan és valóságosan is, sokkal nehezebben beszélnek arról, hogy mi zajlik bennük, vagy nyomasztja őket. Nekik azt kell megtanulniuk, hogy bocsánatot kérni nem a gyengeség jele. Mi, nők vonzónak találjuk, ha egy férfi felvállalja érzelmi állapotát, ha nyugodtan képes, és mer beszélni arról, hogy mi zajlik a lelkében. Sajnos ma a férfiak (és persze a nők is) attól félnek, hogy ha leveszik álarcukat, lebontják falaikat, és megmutatják valódi énjüket, félelmeiket, akkor sebezhetővé, kihasználhatóvá válnak. Az őszinte bocsánatkéréshez persze bátorság is kell, mégis aki megteszi a megfelelő ember szemében sokkal inkább megbecsüléssel és tisztelettel fog találkozni.

A bocsánatkérés észrevétlenül összekapcsolódik az elvárások, a kényszerűség, a párkapcsolati hatalomgyakorlás, dominancia megtapasztalásával, éppen ezért sok ember számára felnőttként is komoly kihívás odaállni valaki elé és őszinte szívvel bocsánatot kérni.

Miért megy a férfiaknak nehezebben a bocsánatkérés? Aki bocsánatot kér, az bizonyos mértékben kiszolgáltatja magát egy olyan helyzetnek, melyben a másik ember döntésén múlik, hogy megbocsát-e neki, vagy sem, tehát alárendeli magát. A bocsánatkérés elfogadása nem jön ösztönösen, vagyis annak, aki bocsánatot kér, számolnia kell bizonyos fokú alárendelődéssel, és azzal, hogy ebből a helyzetből nem biztos, hogy úgy kerül ki, ahogyan ő szeretné. A férfiak számára az érzelmi kiszolgáltatottság, és alárendeltség különösen nyomasztó, ezért igyekeznek sokszor elkerülni.

Aki számára azonban bármi fontosabb a szeretetnél, az ne kezdjen párkapcsolati építkezésbe, ne számítson harmonikus életközösségre. Mert a párkapcsolatban egymás békéje kell hogy legyünk, az otthonunk nem csatamező, nem hatalmi harcok hadszíntere. A megfelelő bocsánatkérés és megbocsátás óriási lehetőség kapcsolataink sebeinek gyógyítására, amivel élnünk kell. Lebontja a sérelem, a düh és az elégtétel vágyának falait, és ezzel megnyílik az út a bizalom helyreállítására.

Előző

2 / 2. oldal

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Király Eszter

A párkapcsolat tartja elénk a legélesebb, leghitelesebb tükröt önmagunkról. Megláthatjuk benne saját pompánkat is, de a hiány mindig jéghidegen fog arcul csapni. Belenézni abba a tükörbe, amit a társad tart neked mindig nehéz. Elfuthatunk a saját tükörképünk elől, és megpróbálhatunk olyan látványt találni, ami megfelelő, amit el tudunk viselni, de bárkihez is szaladunk, csak saját magunkat fogjuk látni benne. A tükröt dühödten, össze lehet törni, de eljuthatunk olyan szintekre, ahol képesek vagyunk önkritikával, önismerettel szemlélni a gyengeségeinket, így a kapcsolatunk réseit, hibáit is. Ebben a felismerésben, és fejlődésben segítek az írásaimmal. Cikkeim a párkapcsolati témákon túl érintik a női-férfi szerepegyensúly fennmaradásának, és a hagyományos értékek megőrzésének fontosságát is.