Lelket kell csókolni

Lehet, hogy így is figyelsz rám, és szívesen meghallgatsz, de amíg a szíved mélyén te egyáltalán nem hiszed, és mindig csak legyintesz, addig meg sem érdemled tulajdonképpen az egészet. Neked más mellett kellene lenned, sokkal könnyebb lehetne az életed. Nekem azért nehéz, mert egy részem sose találhat haza benned, neked pedig azért, mert hiába próbálkozol, hiába szakadsz meg, sosem gondolod másképpen. Így fárasztó vagyok neked, és te nekem. Nem éri meg. Mert tudod, ez így édes kevés, és lehetne másképpen – összeérhetne a lelkünk, gondolkozhatnánk közösen, tervezhetnénk egy életet, könnyen és egyszerűen. Tulajdonképpen ezt érdemeljük mindketten. Csak nem közösen.

Nincs ebben küzdés, szerencsére ez nem egy bonyolult dolog. Vagy találkozunk valahol, vagy összeér a köztünk lévő cipzár, vagy nem – és ha nem, akkor nyugodtan elengedhetjük, sőt, el is kellene engednünk. Mert ez is csak olyan szempont, mint a legelőször felsoroltak: pontosan ugyanannyira fontos, ha mind közül, nem ez a legfontosabb.

Kívülről persze megmagyarázhatatlan. Minden stimmel, már majdnem tökéletes. Mégis sorra nemet mondasz. Szem előtt tartod, és amikor kezet csókolnak, te résen vagy. Akkor is, ha ez a dolog megfoghatatlan, illúzióhoz hasonló, békésen legelésző fenevad. Minden szempont közül, ez a legfontosabb. Lelket kell hát csókolni, mert anélkül sosem találkozhatunk.

Előző

2 / 2. oldal

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Szentes Flóra Babett

Abban hiszek, hogy mindannyiunkban megtalálható ugyanaz. Rejlik bennünk valamiféle közös mélység, mely sokszor úgy tűnhet, érthetetlenül terül elénk csupán. Mégis azt gondolom, hogy minden érthetetlen könnyen értelmet nyerhet a megfelelő hívószavakra. Minden mozzanatommal azon vagyok, hogy megtaláljam ezeket a szavakat, s írásaimmal megszólíthassam olvasóimban azt, ami mindegyikünkben benne van. További tartalmakért látogass el a „Flóra Babett” néven futó Facebook oldalamra – várlak, s köszönet, amiért velem tartasz!