Japánban van egy filozófia, mely szerint, ha eltörnek egy vázát, nem dobják a kukába, hanem megjavítják, de oly módon, hogy nyomát hagyják a törésnek, repedésnek. Ezzel pedig egy sokkal szebb végeredményt produkálnak. Valahogyan így lehetne leginkább megfogalmazni, amit a szakítások tesznek a lélekkel.

Nem gyűlöllek, nem haragszom már rád, sőt inkább azt hiszem, köszönetet kell mondanom neked azért, hogy elhagytál. Voltak idők, amikor képtelen voltam szeretni önmagam. Azokban az időkben láttam benned a legtöbbet. Azt hiszem, ha igazán őszinte akarok lenni önmagammal szemben, akkor be kell ismernem, hogy függtem tőled.

Adni akartam neked. Mindent, ami csak tőlem telik. Annyira görcsösen küzdöttem a figyelmedért és a szeretetedért, hogy időközben elfelejtettem szeretni önmagam. Elfeledkeztem a saját igényeimről, a saját vágyaimról, és helyette csakis rád fókuszáltam. De azt hiszem, mindez hiábavaló volt.

Te sosem ismerted a szeretet azon formáját, amit én próbáltam mutatni. Benned kevés volt a szeretet irántam. A bántó szavaid, a megvető tekinteted azonban még mindig kevés volt ahhoz, hogy tovább tudjak lépni. Túljutni...rajtad.

Amikor elmentél csak feküdtem a padlón, egyedül voltam. Az elutasítás és a magány segített egy igazán fontos dologra rádöbbenni. Arra, hogy az egyetlen ember, aki velem van, az én magam vagyok, saját magam számára. Megértettem, hogy soha többé nem kell másra támaszkodnom, különösen nem egy olyan emberre, akinek én mit sem érek. Rájöttem, hogy a legnagyobb sötétben is ott van a szívemben az erő és a fény.

Bár hinni akartam, hogy az, ami köztünk van, az igazi és lehet örökké tartó, de be kellett látnom, hogy egy mérgező kapcsolat a legkevésbé sem az, amit megérdemelnék. Tudod, lehetett volna másképp is, de te hagytad, hogy folyton megkérdőjelezzem önmagam, a határaimat, az értékeimet, a szerelmemet. És lehetnék rád dühös talán, de valójában én voltam a naiv. Én voltam, aki túl sokáig tűrt.

De eljött végre ez a pillanat is. Megerősödtem. Önmagamra találtam. Végeztem az álmatlan éjszakákkal. Végeztem a folyamatosan mardosó kérdésekkel, hogy vajon "szeretsz-e engem?".

Mostanra már más ember lettem. Igazi, erős és öntudatos nő. Aki pontosan tudja, hogy milyen szerelmet keres. Olyat, ahol nincs szükség a másik ember túlféltésére, vagy görcsös kapaszkodásra, mert nem kell könyörögni a szerelem érzéséért.

• elhagyott érzelmek felépülés magány öntudat szakítás

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!