Keserédes

Legyél jó ember, igazi és legyenek értékeid. Én azt keresem, aki nem a békémet akarja. Én azt keresem, aki békében van önmagával, így az enyémet is békében tudja hagyni. Nem verseny ez, Drágám. Ezt hívják Életnek. Ahol mindig történik valami váratlan, valami, amit nem tudunk megmagyarázni és jól van ez így. Én csak azt hiszem olyat szeretnék, aki ugyanezt akarja. Akinek elég az a minden, ami én vagyok. Aki tud azzal mit kezdeni, hogy én öntözöm a virágot, hogy otthont teremtek, hogy nem félek nevetni, mert szabad vagyok.

Sok sok pillanatot akarok, amiben elveszhetek veled Kedvesem, ahol nem mondhatja meg senki mi a helyes. Olyan helyen akarok élni, ahová nem engedünk be senkit. Egy világot akarok, amit mi teremtünk, hogy amikor távozunk a Földről, maradjon helyünk együtt lenni. Színes lesz minden, ígérem neked. Csak gyere velem játszani, ne hagyd hogy a mindennapok elrontsák vagy a sok balga, aki ezt nem akarja, mert nem értik. Ugyan, Drágám. Ez az érzés a kiváltságosoké, mint már mondtam.

Láss engem a fénynek, hogy beragyoghassak az életed ablakán, s érezd hogy távolodom, ha nem engedsz be engem. Arra kérlek, hogy vigyázz rám, mert ha nem teszed kialszik a fényem a közeledbe és nem lesz ki világítson. Itt a tél, hamar sötét van. Ne akarj hamisnak láttatni, mert az nem méltó hozzám.

Mitől félsz? – tőled,tőlem,tőlünk.

Tőled és magamtól, hogy jössz és hozod az ürességet. Félek, hogy sokszor leszel itt, hogy a rossz napokon még te is itt leszel, hogy nem becézhetlek csak szimplán magánynak hívlak majd. Ettől félek, hogy kopogtatás nélkül csak úgy betoppansz, hogy nem fog érdekelni téged, hogy érzem magam. Félek, hogy tönkreteszel, hogy nem tudlak majd elengedni. Nem akarom a magányt megszokni. Eddig így gondoltam rád, mint a lidércre, aki elviszi a legszebb álmokat. Soha nem egy állapotnak láttalak, hanem az élet elrontójának, aki csak magát hozza és az üres poharakból itat mindenkit. Azt hittem nem vagy jó nekem, hogy meg akarsz fosztani valamitől ami az enyém. Boldogságom útjába álltál, ahogy akadályokat sodorsz elém folyamatosan. Nem voltál elég nekem, te a Magány!

• érzések félelmek magány párkapcsolat

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Krausz Dominika

Nem kötelességből írok, a tollamnak szüksége van valamire, ami megihleti. Sosem tudtam úgy alkotni, mintha ez egy megoldandó feladat lenne. Tizenkét évig versenytáncoltam, úgy tartják a nagy táncosok nem a technikájuk, hanem a szenvedélyük miatt válnak naggyá. Ezt a szenvedélyt mára az írás jelenti számomra, ez az én "váram", ahová ha kell elmenekülhetek és úgy érzem adhatok magamból valamit másoknak. A célom, hogy amikor olvassák a bejegyzéseimet, érezzék magukat jól az emberek egy olyan helyen a világban, ahol értékre lelhetnek. Függetlenül attól, hogy öröm vagy csalódás van a lelkükben, találjanak a soraim közt valamit ami hasznos lehet számukra bármilyen élethelyzetben.