„Hamarabb lesz Amerikának női elnöke, mint színes bőrű!” – üvöltötte Juszti, a véresszájú feminista barátnőm a flancos étterem teraszán. Mindenki minket bámult. „Már megint a Juszti miatt égek.” - gondoltam magamban.

Aztán persze nem lett igaza. Micsoda elviselhetetlen nyár volt Obama megválasztása előtt. Juszti természetesen akkor is őrjöngött, amikor kiderült, hogy hamarabb lett színes bőrű elnöke Amerikának. Nem mintha ez az ő életében bármi jelentőséggel bírt volna, hiszen még az Államokban sem járt soha. Na de neki elvei voltak. A véresszájú feminista barátnőmnek szigorúan hátra volt simítva a rövid haja, amit minden évben egyre kurtábbra nyíratott. Erőskeretes férfiszemüveget hordott, és testhezsimuló kosztümöket. Félelmetesen dögös nő volt, harsány, nagyétkű dögös nő. Juszti után szem nem maradt szárazon. Bár meg voltam róla győződve, hogy olyan fiúk testéből lakmározik esténként, akik még be sem töltötték a tizennyolcat. Ez jellemző volt azokra az időkre, amikor Amerikának se női, se színes bőrű elnöke nem volt. A nők keresztbe nyelték le a férfiakat. Juszti egy nagy cégnek volt a PR-osa, Michael Kors órát és többszázezres arckezelést kapott bónuszként, ő meg szétosztotta a barátnők között, mert úgy gondolta, hogy neki sem bóvli órára, sem mikrodermabrázióra nincs szüksége. Mi meg örültünk. Egyikőnk se keresett annyit, mint a Juszti. Rajta keresztül szerettem meg valamicskét a gazdagokat. Vagy talán inkább annak örültem, hogy jellegzetes karaktereket tudok felvonultatni a történeteimben. Ha étterembe mentünk, mindig ő fizetett. Én voltam a szegény művész, ő meg a gazdag, nagyszájú PR-os. Elveszett az ember mellette. A pincér és a férfiak is mind őt vették előbb észre, és később, mikor én is gazdag lettem, - a könyveim sikere után - már nem kellett az oldalán kellemetlenül érezni magam.

Tulajdonképpen, ahogy sikerem lett, úgy maradt el mellőlem a véresszájú feminista barátnőm. Amint Obamát megválasztották, nekem meg kiadták az első könyvem, Jusztiban megbomlott valami. Egyszerre nem lelte már örömét a fiatal fiúkban, elmaradtak a passzentos kosztümök, és a haja sem volt hátrasimítva, nem viselt többet rúzst sem. Megváltozott valami, de nem tudott beszélni róla. Jusztit két éve operálták melldaganattal. A haja kihullott a kemoterápián. A véresszájú feminista barátnőm elveszett valahol a sok megpróbáltatás között, a kórházi várók viszontagságaiban. Egy idő után az orvosokkal sem kiabált. Beletörődött abba, hogy Amerikának nem lehet előbb női elnöke, hogy a férfiakat nem esszük meg reggelire, és nem ordíthatunk a pincérrel a pesti flaszter teraszán. Kaptunk egy új embert, és egyáltalán nem sirattuk a régit. Az embernek olykor el kell veszíteni valamit ahhoz, hogy sokkal értékesebb dolgokat kapjon ajándékba.

Most újra itt ülünk a flancos étteremben, Juszti haja begöndörödött a terápia után. Bámulom őt, hogy milyen szép lett. Pedig előtte sem volt megvetnivaló, de valahogy most az egész külleme olyan más. Egy idegen a másik asztaltól habos mákost küld nekünk.

                                                                                                                         Szentesi Éva - Rúzs és Tükör

• rúzs és tükör szentesi éva

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!