A legnagyobb hiba, ha másokra azért haragszunk meg, mert nem értenek meg minket, miközben mi magunk sem értjük önmagunkat. Az első és legfontosabb lecke az életben, hogy minden körülmény között maradjunk hűek önmagunkhoz. Ez pedig csak úgy tud működni, ha megismerjük a saját lelkünk világát, és felfedezzük annak minden zugát.

Minden, ami velünk és körülöttünk történik, változtatja, formálja az életről alkotott elképzeléseinket, segít kialakítani a saját énünk világát, és közelebb vinni ahhoz. Van egy értékrendünk, amely mentém meghozzuk a döntéseinket, ez kapaszkodót nyújt, minden helyzetben. Ezt az értékrendet a szívünk és a józan eszünk alkotta meg. Közösen építették fel, együtt alkották meg a határokat, a célokat. Mégis adódnak olyan különleges történések, amelyekben ez a két részünk külön véleményt képvisel. A szív és a józan ész háborúja. Ezek életünk nagy gálái, ahol kitüntetett figyelmet kap a döntésünk.

Mégis úgy hiszem, hogy a szívnek kell győzedelmeskednie. Mert a józan észt a külvilág, a társadalmi norma és elvárások táplálják, a sziklaszilárdan két lábbal állni a földön elv, és mindebből elvész a lüktető érzés, az élni kiváltság felfogás. Komfortot és jólétet emlegetünk, mint az élet legfontosabb momentumait. Ezeknek kell az életünket meghatároznia, ezek mentén kell döntenünk, legalábbis ez az, amit jól a fejünkbe tömött a nagyvilág anyagias elgondolása. Mindenki bambán néz ránk, ha nem lépünk egy lehetőség után, pusztán azért, mert nem érezzük egynek magunkat azzal a feladattal. És magyarázkodni kezdünk, holott egy ponton túl, senkinek nem tartozunk magyarázattal. A döntéseinkért mi magunk felelünk, és azt, hogy milyen úton haladunk, azért mi magunk vállalunk felelősséget.

Volt olyan útelágazás, amelyben rosszul döntöttem. Ezek rendszerint azok az élethelyzetek voltak, amikor mindenki másnak meg akartam felelni, amikor a döntéseimet mások véleményéhez igazítva hoztam meg. Mert nem akartam konfliktust, és mert nem volt erőm kiállni a saját vágyaim mellett. Ennek rendre az lett a vége, hogy szörnyen éreztem magam az adott helyzetben. Aztán jött a felismerés, hogy szánalmas másokat hibáztatnom az életem miatt. Elhatároztam, hogy a saját életemet úgy alakítom, ahogyan abban én jól érzem magam. Nem volt könnyű ezt elfogadtatni a környezetemmel, és azt hiszem, hogy a mai napig nem fogadták el, hogy kiléptem a keretekből, és szabadon formálom a napjaim, de már nem próbálnak más irányba terelni. Mert azt is látják, hogy az új élet, a felesleges terhek ledobása, egy boldogabb és kiegyensúlyozottabb embert hozott a világra.

Nem állítom, hogy a szívünkre hallgatva nem hozunk rossz döntéseket. De akkor, amikor a lelkünk tárából merítünk megoldást, még ha tévedünk is, akkor is jobban érezzük magunkat.

Ha rosszul is lépünk ilyenkor, aranyfonállal szőtt bölcselet születik belőle.

• hűség lélekhangok önszeretet szív

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!