Hol volt, hol nem volt. Az Óperenciás tengeren is túl, élt egy herceg. A herceg egy csodaszép palotában lakott. A palotának hatalmas nagy ablakai voltak, de sajnos egyiken sem tudott bejutni a ragyogóan fénylő napsugár, mert mindenhol a sötétség uralkodott, ahogy a herceg szívében is. Magányos volt, de egyben makacs is.

Csalódott, sértett, kedvtelen volt, és abban a pillanatban mindenre vágyott, csak a szerelemre nem. Csakhogy a sors közbeszólt. Ugyanis érkezett az életébe egy lány, aki alaposan megbolygatta az életét, és vele együtt a szívét…

Minden egy teljesen átlagos napon kezdődött. Amikor is a lány megérkezett a herceghez, azzal a céllal, hogy ő fogja rendben tartani a palotát. Egy szóval házvezetőnőnek jelentkezett. Akkor még egyikük sem gondolta, főleg nem a herceg, hogy idővel eltűnik a sötétség a szívéből. Mert megtörtént, és nem is olyan sokára…

Minden nap korán reggel érkezett a lány, aki mindent szépen, szó nélkül megcsinált, amit a herceg kért tőle, de beszélni nem beszéltek egymással. A herceg csak nézte őt titokban távolról, és megállapította magában:”ez a szépség bizony nem boldog”, de megszólítani nem merte. Így teltek a napok, hetek, amikor is egyik nap megtört a jég. A lány megérkezett a szokásos időben, de a herceg látta, valami megváltozott, nem úgy viselkedik, ahogy szokott. Nem mosolygott, bánatos volt, nem dalolászott, egyszerűen nem volt életkedve.
Éppen ebédelt, amikor is a herceg gondolt egyet, erőt vett magán, és egyszer csak megszólította. Bízott benne, remélte nem miatta ilyen. A lány ijedtében hirtelen majdnem kiejtette a kanalat a kezéből, annyira meglepődött, hogy most vele akar beszélgetni a ház ura? Majd a következő pillanatban azon kapták magukat, hogy már órák óta beszélgettek. A herceg pedig megtudta az okát miért is volt aznap szomorú az ő szépsége.

Megnyugodott, mert mint kiderült, teljesen más miatt, vagyis valaki más miatt volt aznap kedvtelen a leányzó. Attól a naptól kezdve minden megváltozott kettejük között. Minden nap, órákon át beszélgettek, nevetgéltek, és alig várták, a másnapot, hogy lássák egymást. Aztán egyik este  megtörtént, amire egyikük sem számított, szerelmet vallottak egymásnak. Onnantól kezdve a lány már nem, mint házvezetőnő volt a herceg életében. Boldog napokat, hétvégéket töltöttek együtt. A lány sugárzott a boldogságtól, madarat lehetett volna vele fogatni, maga sem hitte el, hogy mindez vele történik meg, hogy valaki tényleg törődik vele, segít neki mindenben, tiszteli, szereti, és ami a legfontosabb, hogy boldoggá akarja tenni. Egy idő után azonban kétségei támadtak, rossz érzései voltak, nem tudta, hogy pontosan milyen szerepet is töltött be a herceg életében. Sajnos gyanúja nem volt alaptalan…

A lány szíve újra összetört… Úgy érezte a herceg kitépett egy darabot a szívéből…A herceg kihasználta, megalázta, semmibe nézte, pedig tisztában volt vele, nagyon is jól tudta, hogy érez iránta a lány. A lány akármennyire is szerette a herceget, és akármennyire is hiányzott neki minden nap, és akármennyire szenvedett, a fájdalom, a szomorúság felülkerekedett, és onnantól kezdve, egy szívtelen szörnynek gondolta, aki számára egy idő után nem létezett…

Bizony én is azt hittem, hogy te vagy a herceg számomra, akit oly régóta kerestem. Akiért bármit megtettem volna, akit csak boldoggá akartam tenni. Neked nem kellett mindez, nem kellettem. Helyette egy maszk mögé bújtál, megváltoztál, átváltoztál. Fájdalmas kimondani, és még fájdalmasabb leírni… hogy te már nem létezel számomra, mert hirtelen a jóságos,  és szerethető hercegből,  pillanatok alatt, egy szívtelen, és goromba szörny lettél…

• csalódottság lélekhangok sors szerelem

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!